Megjavult a bloggerem, éjlájlá! Ezt a részt rakom ki, ennek a végével már elindul a cselekmény, legalábbis bízom benne, hogy nincs tehetségem a további húzáshoz, mert már én unom :DD Amúgy, aki kombinatív, és unatkozik, az kezdhet gondolkozni bizonyos összefüggéseken ;)
Frissről ne kérdezzetek, egyelőre ez van csak kész :) És ezt sem olvastam át...
Extra unalmas, extra gagyi, de az enyém :D
III. fejezet
Hol vagyok? Nem tudom. Mit keresek itt? Még annyira sem tudom…
Ezt, a „magamba fojtom a nevetést, mert nem szabad felvisítanom” típusú kuncogást, ami valószínűleg felriasztott az álmaim közül, ezer közül felismerném: Danihoz tartozik. Ebből egyenesen következik, hogy itt van a közelemben, ergo nem vagyok egyedül. Éppen ezért nyugodtan nyitottam ki a szemem.
Az elém táruló kép is csak egy picit volt meghökkentő: egy középkorú férfi nyúlkált alattam, szó szerint, és talán a testhelyzetemen próbált változtatni. Segítőkész emberként oldalra fordultam, amire egy őszinte röhögés volt Dani reakciója.
- Mi a baj? –könyököltem fel az ágyon, miután szememmel megtaláltam Danit.
- Semmi, semmi. Csak az ápolód körülbelül húsz perce szenved azzal, hogy az oldaladra fordítson. Aztán ahogy te könnyedén megtetted… az arckifejezése… -Nem tudta befejezni a mondatot, mert elkapta egy újabb nevetési roham. Pasiból van…
- Kackacbankukac –ironizáltam a röhögését, majd az ápoló fele fordultam. –Uram, megkérhetem, hogy hagyja abba a matatást? Marhára idegesít, hogy idegen kezek nyúlkálnak alattam. –Persze előbb beszéltem, mint gondolkoztam, úgyhogy picit elpirultam a félreérhető mondatok miatt. Szerencsémre az ápoló sokkal vörösebb színt vett fel, és frenetikus gyorsasággal húzta ki kezeit alólam, majd egy halk elnézés után szélsebesen távozott a szobából.
- Elárulod, hogy miért vagyok itt? –törtem meg a legkézenfekvőbb kérdéssel pillanatok múlva a már-már kínosnak is mondható csendet.
Válasz gyanánt bólintott egy aprót, majd pár másodperc alatt rendezte sorait, összeszedte gondolatait, és elmesélte a versenyünket, majd azt, hogy megijedt, mentőt kellett hívni hozzám, őt majdnem bevitték a rendőrségre emberölési kísérlet miatt…
- Huhh –hallattam a roppant értelmes reakciót.
- Ennyi? –lepődött meg őszintén Dani. –Azt hittem, hogy minimum Japánig üldözöl a hülyeségem miatt.
- Én inkább gyerekesnek nevezném ezt, nem hülyeségnek. Viszont, ha azt hiszed, hogy ennyivel megúsztad, akkor tévedsz! –Igyekeztem a leginkább brutalitásra hajazó hangnememet elővenni, több-kevesebb sikerrel. –Ha kikerülök innen Dani, és leszedik a lábamról ezt az őrült hülye gipszet…
- Ami amúgy azért van ott, mert eltörted a lábad… -szúrta közbe, majd amikor folytatni akartam a fenyegetőzést, hadarva hozzátette: - és ne lepődj meg, de a nyakadon is van merevítő. De ne legyél nagyon mérges, neked még ez is jól áll!
- Ja, szuper. Nem elég, hogy járni nem tudok, még a harminc fokokban is sálat kell hordanom. De nem is ez a poén! Hogy fogok így egyetemre menni, dolgozni? A tömegközlekedés maga a megtestesült orgazmus egy magamfajtának amúgy is, nem még törött lábbal! Ja, amúgy meg pincérnő is vagyok. Egyik kezemben a mankón támaszkodjak, a másikban pedig a tálcával egyensúlyozzak? Kész balerina leszek, mire leszedik!
- Szusza Bells, valahogy megoldjuk, ezt megígérem! Egyrészről szívesen hordozgatlak a kocsimmal, majd apának kitalálok valami kampányszöveget. Melóval kapcsolatban meg… majd beszélünk a főnökkel. Ennyire kegyetlen ő sem lehet.
- Ezt úgy mondtad, mintha nem ismernéd Meklárent! Brümm-brümm! –tettem hozzá kezdetben nevetve, majd felsikítva a fájdalomtól. Valószínűleg a nyakam nem bírta a nevetést.
- Bells, maradj nyugodtan! Hívok nővért, hoz fájdalomcsillapítót, jó? Attól kiütöd magad, és nézhetlek, miközben alszol. Néha olyan többszörösen összetett mondatokat alkotsz, hogy komoly kisenciklopédia…
- Elég a rizsából –szóltam közbe erélyesen, pironkodásomat leplezve ezzel. Dani engem les, miközben alszok? Még egy rúgás jár neki, ha leveszik a gipszem. –Szólj annak a nővérnek, hogy jöjjön ide, de marha gyorsan.
Szerda reggel van, 7 óra lesz 3 perc múlva, szokás szerint kihagytam a reggeli kávémat (remélem, hogy lekapcsoltam a kávéfőzőt…), elfelejtettem magammal hozni a telefonomat, késésben is vagyok –ugyanis 3 perc múlva nyitva kell lennie a Yellow nevű pubnak, ahol dolgozom vagy dolgoztam máig-, és a gipszes lábammal is beleléptem az egyetlen pocsolyába, ami nyár közepén elég abszurd. Lehet ettől szebb napom?
Amúgy igen, tegnap este hazaengedtek a kórházból. Ott is megunták a képemet, bár ez nem meglepő.
- Késtél kerek 21 percet és 42 másodpercet. Mi a mentséged? –támadott le a főnököm, mihelyst beértem a pubba. – Bár Bella, tudod mit? Már nem érdekel a magyarázkodásod. Amúgy, már rég ki lennél rúgva, ha nem lennél ilyen dögös, és a vendégek fele nem a te mosolyod miatt járna ide. Következtetés: ha meghízol, vagy történik valami a fogaiddal, rögtön repülsz. Ja, és beszéltem Danival, elmondta, hogy milyen balfék vagy. Viszont azt is megtudtam, hogy tudsz énekelni, szóval itt a mikrofon, és tűnj fel a színpadra! Amíg le nem kerül a lábadról a gipsz, addig ez lesz a feladatod, természetesen félbérért. Na szép napot!
- Marha szép lesz… -jegyeztem meg középhangosan, a főnököm távolodó alakját figyelve.
Biztos nem volt gyerekszobája –nyugtattam magam.
Ez a főnök egy méretes barom. Ilyen tahót én még nem pipáltam, de komolyan! Legszívesebben kissé megverném, de úgy, hogy lábra nem bírna állni utána.
VálaszTörlésDe az énekesi karrier mintha kezdene beindulni, bár lehet, csak én látom rosszul. Remélem nem. :D
Dani pedig haláli, nagyon csípem a karakterét. :D
SZUPER lett! :D
Puszi,
Noncsi