Csak a szokásos színvonalat hozom, bocsi :S
Innentől nem kalandozgatunk sehova, Chelsea hivatalosan is belecsöppen a F1 világába (egyébként ez az első fejezet, ahova írtam Wordbe magamnak megjegyzéseket... hát normális vagyok én? :D).
- Szóval, engedjétek meg, hogy bemutassam Chelseat. Kérlek titeket, hogy kezeljétek profi módon azt a tényt, hogy egy nő keze alatt kell dolgoznotok. Akinek nem tetszik, kérem már most jelezze, nem akarok ebből konfliktust. Ha kell, azonnali hatállyal felbontom a szerződését, senki nem pótolhatatlan –mindezt olyan tekintélyes, rendre utasító hangon mondta Chris, hogy mindenki vigyázzban ült. Még hogy nem tud fegyelmet tartani…
- És meg lehet fektetni a csajt? –kérdezte valaki semleges hangnemben, a leghátsók egyike volt.
- Az ő dolga, egyéni szociális probléma Dan –válaszolt készségesen Christian. Biztos hozzá van szokva az ilyen jellegű kérdésekhez. –Most viszont mennék, ugyanis van máshol is dolgom. Szépen bemutatkoztok, nem szemtelenkedtek srácok! Kérdés, óhaj, sóhaj, panasz? –körbenézett, majd amikor látta, hogy mindenki alig várja azt a pillanatot, amikor ő kilép az irodámból (tényleg az enyém, a nevem oda van gravírozva a kis fém táblácskába), és elkezdődhet a megismerkedési procedúra. –Látom senki semmit. Oké, akkor sziasztok!
Azzal, hogy Chris kilépett az irodából, minden bátorságom elillant. Én sem tudtam megszólalni, és ők sem. Kezdett roppant kellemetlenné válni a helyzet, amikor a két lány egyike megszólalt:
- Szóval szia Chelsea, üdv köztünk! Amanda Denilson vagyok, a főszakács. Amy, Mandy, Dennie becenevekre különösen, amúgy még a kutyára is hallgatok –majd egy fülig érő mosollyal kezet nyújtott.
- Az én nevemen ne lepődjetek meg, vagy csak magatokban. Amúgy Chelsea Pfeiffer-Speilberg, és bármit elviselek, csak ne legyek Chelsea –fogadtam el a nyújtott kezet, féloldalas mosolyra húzva a számat, mire a másik hölgy -akinek még a nevét sem tudom- kirobogott az irodából. Na, vele sem leszünk puszipajtások, az biztos.
- Ohh, Monika kisasszony eddig bírta, hogy a te búrád Chels jobban bírjuk, mint az övét! Ne is foglalkozz vele, egy hülye lotyó. Sajna az apja a Red Bullnál valami főfej, és nem lehet őt kiirtani a főpincéri állásból. Amy-vel nem lesz bajod, ő jópofa csaj. Ha kell, akkor viszont helyrerakjuk Monika-t is, általában nem sok esélyt adunk neki a főnökösdi gyakorlásához. Amúgy Ben vagyok, és ha megdönthetlek, akkor haverok leszünk.
Láttam rajta, hogy vevő a humorra, így az ö megnyilvánulásához hasonlóan szóltam vissza.
- Örülök Ben, és köszönöm az ajánlatot, de puhapöcsökkel nem foglalkozom.
- Nesze neked Beni baba. Fasza csaj vagy Chels, bírni foglak, legalábbis pár perc alatt az jött le, hogy normális vagy. Ja, amúgy Dave vagyok. Viszont azzal a szutyok nővel…
- Itt Monika-ra gondolsz, igaz? –kérdeztem vissza.
- Persze, hogy rá! Szóval vigyázz vele, nagyon kis szemétláda tud ám lenni! Plusz ha elkezdi lökni neked a hülyeségeit… Nem irigyellek kislány.
- Egy, nem vagy vagyok kislány. Ránézésre jóval fiatalabb vagy tőlem Dave. Kettő, hogy is van az a mondás? –Gondolj, gondolj, gondolj Chelsea! – Tudod, az ilyen Monika félék fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat, Chelsy pedig visszavág, de persze akkor, amikor senki nem látja.
Jó pár órát elhülyéskedtünk, időközben az idősebb korosztály elment, így létszámunk lecsökkent 12 főre. Amy nem mert magamra hagyni a srácokkal, legalábbis ezt állította. Közben egészen nyilvánvaló, hogy odáig meg vissza van Bentől, és minden pillanatot kihasznál, hogy egy légtérben lehessen vele.
Őszintén megmondom, hogy csalódott voltam, amikor a takarítónő zárórát kért tőlünk, fél 1 fele. Meg lehet érteni őt, de én roppant jól éreztem magam a srácokkal.
Még a lámpafénynél átkutattam a táskám a telefonom reményében, így nem kellett kipakolni a táska tartalmát, hogy megleljem a sötétben. Helyzetjelentést akartam adni Candy-nek, már éppen a fényt adó gombot nyomtam meg, amikor Ben megbökte a vállam.
- Kislány! –szólított meg bátran így, mivel megengedtem nekik. Mi mást tehettem volna? –Lenne kedved eljönni velünk a kedvenc kocsmánkba? A fővárosban van, de ezen belül passzolom a helyet. Egy kis pincének tűnik a hely, de rohadt zúzós. Iszogatunk egy kicsit, ökörködünk. Kérlek szépen, ne kelljen egyedül hazacipelnem ezt a sok jövendőbeli részeg buzit! –aztán elővette a legcsábosabb mosolyát, amivel a lányok ágyába könyörgi be magát –gondolom én. De vajon jó ötlet elmenni velük?
2010. augusztus 17., kedd
Next
Nos igen, egy darabig biztosan folytatom a publikálást is, ezt kb. fél perce döntöttem el. Gondoltam kiírom addig, amíg meg nem gondolnám magam :D
Mellesleg írom, hogy -a lassan, de biztosan alapelv alapján- a főbb szereplők képei is kezdenek kikerülni. Azonban rengeteg olyan lesz, aki fontos, de annyira mégsem. Őket csak linkelni fogom (gondolok azokra, akiknek lassabb az internet, látjátok? ;)).
Akik ki lesznek rakva képpel: Chelsy, Candy, Seb, Kimi, Fer.
Említettem már, hogy ma lesz friss? Időpontot nem tudok mondani, de lesz! :D
XxX
Mellesleg írom, hogy -a lassan, de biztosan alapelv alapján- a főbb szereplők képei is kezdenek kikerülni. Azonban rengeteg olyan lesz, aki fontos, de annyira mégsem. Őket csak linkelni fogom (gondolok azokra, akiknek lassabb az internet, látjátok? ;)).
Akik ki lesznek rakva képpel: Chelsy, Candy, Seb, Kimi, Fer.
Említettem már, hogy ma lesz friss? Időpontot nem tudok mondani, de lesz! :D
XxX
2010. augusztus 13., péntek
(Kreativitás-hiány a címhez)
Háát, sziasztok! :)
Tudom, tudom, elegetek van már belőlem, de igyekszem magam még elfogadhatatlanabbá tenni xD
Szóval... igen nagy sötétség teng most a mellkasom közepén, nem kifejezetten érzem jól magam lelkileg (konkrétan egész álló nap bőgnék).
Illetve van egy másik ok is, amiért nem hozom a folytokat.
Teljesen értelmetlennek, fölöslegesnek tartom (mindenki ízlelgesse a számára tetszetősebb szót) a hülyeségem publikálását. Viszont van egy hatalmas problémám...
Chelsea karakterébe menthetetlenül beleszerettem (egoista vagyok, hát na), így "teljesen eltüntetni" az életemből 200%, hogy nem tudnám.
Nos, erre egy olyan megoldást gondoltam ki, hogy megölöm szegénykét (legalábbis a szemeitekben halott lesz), én pedig tovább írom a Wordben az életét, mintha misem történt volna ;) Így ti is jól jártok (mert nem kell olvasni), és én is (mert nem kell megszabadulnom tőle).
Vélemény?
Tudom, tudom, elegetek van már belőlem, de igyekszem magam még elfogadhatatlanabbá tenni xD
Szóval... igen nagy sötétség teng most a mellkasom közepén, nem kifejezetten érzem jól magam lelkileg (konkrétan egész álló nap bőgnék).
Illetve van egy másik ok is, amiért nem hozom a folytokat.
Teljesen értelmetlennek, fölöslegesnek tartom (mindenki ízlelgesse a számára tetszetősebb szót) a hülyeségem publikálását. Viszont van egy hatalmas problémám...
Chelsea karakterébe menthetetlenül beleszerettem (egoista vagyok, hát na), így "teljesen eltüntetni" az életemből 200%, hogy nem tudnám.
Nos, erre egy olyan megoldást gondoltam ki, hogy megölöm szegénykét (legalábbis a szemeitekben halott lesz), én pedig tovább írom a Wordben az életét, mintha misem történt volna ;) Így ti is jól jártok (mert nem kell olvasni), és én is (mert nem kell megszabadulnom tőle).
Vélemény?
2010. augusztus 8., vasárnap
Boulevard of broken dreams - 23. fejezet
Bocsibocsibocsi :)
Csütörtökön Dunakeszire készültem egész nap, és este meccs volt, ezért maradt el :)
Most viszont hoztam (igaz, továbbra sem szól semmiről...).
Pár perc fulladozás után végre újra tüdőmbe áramlott a levegő. Eddig ugyanis megakadályozott eme létfontosságú tevékenységben a röhögés.
- Candy, te komolyan ezt akarod rám adni? –mutattam fel a pólót.
- Miért ne? Egy farmerrel tökéletes lesz szerintem! Persze, mi más lenne, hisz tőlem kaptad!
Valóban, ő vette nekem a VB alatt. Nem bírta felfogni, hogy a hollandoknak és a németeknek szurkolok, de nem ám!
Egy spanyol mezt akart rám tukmálni, ami talán David Villa nevét viselte. Mondanom kell, hogy egyszer sem volt még rajtam?
- De hisz a Ferrariban ott van Alonso, aki spanyol! Legalább lesz egy ember, akinél bevágódsz. Bár Alonso kedvence Casillas. Nem baj, akkor is jó lesz! –győzködött tovább.
- Tudod mi a baj Candy szívem?
Gondolkozott, mert az ujjait tördelte. Candy és az agy használata igencsak két különálló fogalom, de értem mégis megtette. Hát nem imádni való?
- Persze, hogy én mekkora egy méretes barom vagyok! A Toro Rossohoz mész dolgozni. De hisz ott is van spanyol! Jaime! Hú, de jó pasi. És Jézusom, de szép…
- Candy, repdesek az örömtől, hogy ilyen széleskörű ismeretekkel rendelkezel. Csak az a baj, hogy én a Red Bull Racingnél fogok dolgozni, ahol zömmel angolok és németek dolgoznak. Ne kelljen már spanyol mezben feszítenem, ezzel párhuzamban az első napomon megutáltatni magam a dolgozókkal, okés?
- Jó, csak egy ötlet volt. Viszont nézd ezt a sárga felsőt! Azzal a farmerral tök jó lenne! Plusz ott a szandi, amit el akartam tőled lopni! Egyszerre elegáns, de annyira mégsem. Megfelel kisasszony?
- Persze Candy, Istennő vagy!
Majd összeszedtem a ruhadarabokat, és bevonultam a fürdőbe, aminek itt akkora az alapterülete, mint az én házam egészben. Durva, nem?
- Húúú! Ez… egyszerűen… dögös! –adott tömör, de velős választ Candy, miután teljes harci díszben megpördültem előtte.
- Biztos, hogy jó lesz? Nem túl kihívó? Illik az egyéniségemhez?
Nem tagadom, tele voltam aggályokkal. Mi van, ha mindenki egy szupermodellre számít? Vagy egy elvetemült plázacicára? Netán egy ereit felvagdosó EMOsra? Na jó, a szupermodellnek van a legtöbb esélye, de akkor is!
- Chels, nyugi van! Egy farmer sosem lehet rossz választás, kivéve amikor igen.
- Nyugodt vagyok, nem látszik?
Csak nevetett rajtam.
Megcsináltam még a sminkem, ami konkrétan egy nagyon gyenge, szinte már a mattal azonos szájfény volt, icipici pirosító, szempillaspirál, fekete szemceruza. A hajamat tök egyszerűen szétengedtem, aztán egy fésűvel nekiestem.
7 órára beszéltük meg Christiannal a találkozót, de én 6 óra 55 perckor a jövendőbeli irodám előtt róttam a köröket, mert nem ment a megnyugvás.
Nem volt nagy forgalom –kedd lévén- a folyosón, ami picit segített nyugodtan maradni (legalábbis azt próbáltam elhitetni magammal, hogy nem idegeskedem).
Aztán egyszer csak –derült égből villámcsapásként, de ez az én esetemben nem szokatlan- megjelent előttem egy 25-30 emberből álló csapat, élen Christiannal, és két nővel.
Amikor további női munkatársak után kutattam, kissé kétségek közé estem. Most én komolyan 30 pasival fogok együtt dolgozni? Atyám, borogass!
Újra meg újra átfutottam a szemeimmel az embertömeget, de tényleg csak két nő volt, akiket Chris előre rakott, valószínűleg hírmondónak (na jó, nyilvánvaló azért, hogy ne első látásra essek pánikba, hanem másodikra).
- Fiúk, lányok, ő itt Chelsy, a többit majd az irodában –szólalt meg Chris, majd kinyitotta előttem az ajtót, egy mosolyt dobott bátorításképp, majd beléptem az irodába.
Szívből remélem, hogy élve jutok ki innen…
http://www.jeanstyle123.com/wp-content/uploads/2009/11/Jeans-and-high-heeled-shoes-summer-four-collocation-solution-1.jpg
Valahogy így képzelem el a ruhát (a felsőt nem ennyire rikítóan, picivel több narancsos árnyalattal)
Csütörtökön Dunakeszire készültem egész nap, és este meccs volt, ezért maradt el :)
Most viszont hoztam (igaz, továbbra sem szól semmiről...).
Pár perc fulladozás után végre újra tüdőmbe áramlott a levegő. Eddig ugyanis megakadályozott eme létfontosságú tevékenységben a röhögés.
- Candy, te komolyan ezt akarod rám adni? –mutattam fel a pólót.
- Miért ne? Egy farmerrel tökéletes lesz szerintem! Persze, mi más lenne, hisz tőlem kaptad!
Valóban, ő vette nekem a VB alatt. Nem bírta felfogni, hogy a hollandoknak és a németeknek szurkolok, de nem ám!
Egy spanyol mezt akart rám tukmálni, ami talán David Villa nevét viselte. Mondanom kell, hogy egyszer sem volt még rajtam?
- De hisz a Ferrariban ott van Alonso, aki spanyol! Legalább lesz egy ember, akinél bevágódsz. Bár Alonso kedvence Casillas. Nem baj, akkor is jó lesz! –győzködött tovább.
- Tudod mi a baj Candy szívem?
Gondolkozott, mert az ujjait tördelte. Candy és az agy használata igencsak két különálló fogalom, de értem mégis megtette. Hát nem imádni való?
- Persze, hogy én mekkora egy méretes barom vagyok! A Toro Rossohoz mész dolgozni. De hisz ott is van spanyol! Jaime! Hú, de jó pasi. És Jézusom, de szép…
- Candy, repdesek az örömtől, hogy ilyen széleskörű ismeretekkel rendelkezel. Csak az a baj, hogy én a Red Bull Racingnél fogok dolgozni, ahol zömmel angolok és németek dolgoznak. Ne kelljen már spanyol mezben feszítenem, ezzel párhuzamban az első napomon megutáltatni magam a dolgozókkal, okés?
- Jó, csak egy ötlet volt. Viszont nézd ezt a sárga felsőt! Azzal a farmerral tök jó lenne! Plusz ott a szandi, amit el akartam tőled lopni! Egyszerre elegáns, de annyira mégsem. Megfelel kisasszony?
- Persze Candy, Istennő vagy!
Majd összeszedtem a ruhadarabokat, és bevonultam a fürdőbe, aminek itt akkora az alapterülete, mint az én házam egészben. Durva, nem?
- Húúú! Ez… egyszerűen… dögös! –adott tömör, de velős választ Candy, miután teljes harci díszben megpördültem előtte.
- Biztos, hogy jó lesz? Nem túl kihívó? Illik az egyéniségemhez?
Nem tagadom, tele voltam aggályokkal. Mi van, ha mindenki egy szupermodellre számít? Vagy egy elvetemült plázacicára? Netán egy ereit felvagdosó EMOsra? Na jó, a szupermodellnek van a legtöbb esélye, de akkor is!
- Chels, nyugi van! Egy farmer sosem lehet rossz választás, kivéve amikor igen.
- Nyugodt vagyok, nem látszik?
Csak nevetett rajtam.
Megcsináltam még a sminkem, ami konkrétan egy nagyon gyenge, szinte már a mattal azonos szájfény volt, icipici pirosító, szempillaspirál, fekete szemceruza. A hajamat tök egyszerűen szétengedtem, aztán egy fésűvel nekiestem.
7 órára beszéltük meg Christiannal a találkozót, de én 6 óra 55 perckor a jövendőbeli irodám előtt róttam a köröket, mert nem ment a megnyugvás.
Nem volt nagy forgalom –kedd lévén- a folyosón, ami picit segített nyugodtan maradni (legalábbis azt próbáltam elhitetni magammal, hogy nem idegeskedem).
Aztán egyszer csak –derült égből villámcsapásként, de ez az én esetemben nem szokatlan- megjelent előttem egy 25-30 emberből álló csapat, élen Christiannal, és két nővel.
Amikor további női munkatársak után kutattam, kissé kétségek közé estem. Most én komolyan 30 pasival fogok együtt dolgozni? Atyám, borogass!
Újra meg újra átfutottam a szemeimmel az embertömeget, de tényleg csak két nő volt, akiket Chris előre rakott, valószínűleg hírmondónak (na jó, nyilvánvaló azért, hogy ne első látásra essek pánikba, hanem másodikra).
- Fiúk, lányok, ő itt Chelsy, a többit majd az irodában –szólalt meg Chris, majd kinyitotta előttem az ajtót, egy mosolyt dobott bátorításképp, majd beléptem az irodába.
Szívből remélem, hogy élve jutok ki innen…
http://www.jeanstyle123.com/wp-content/uploads/2009/11/Jeans-and-high-heeled-shoes-summer-four-collocation-solution-1.jpg
Valahogy így képzelem el a ruhát (a felsőt nem ennyire rikítóan, picivel több narancsos árnyalattal)
2010. augusztus 4., szerda
Szösszenet
Nem vagyok én ám ilyen depressziós kislányka, de amikor elolvastam...
Elképesztően döbbenetes adatok ezek...
A végéről rám minden igaz, és mégis elégedetlen vagyok ez életemmel.
Mától viszont nem panaszkodom egy mukkot sem.
(Friss tegnap [mába lógóan] volt, és csütörtökön lesz :) )
"Ha a világ egy falu lenne...
Ha a világ lakosságát egy száz lelket számláló faluba redukálni lehetne, és minden nép aránya megmaradna, ez a falu a következőképpen lenne összeállítva:
57 ázsiai
21 európai
14 amerikai (észak-, közép- és dél-amerikai)
8 afrikai
Lenne benne:
52 nő és 48 férfi
30 fehér és 70 nem fehér
30 keresztény és 70 nem keresztény
89 heteroszexuális és 11 homoszexuális
6 személy birtokolná az összes vagyon 59%-át és minden 6. az USA-ból származna
80 élne omladozó házban
70 lenne analfabéta
50 szenvedne alultápláltságban
1 éppen meghalna
1 éppen megszületne
Egynek lenne számítógépe
Egynek (igen, csak egynek) lenne egyetemi végzettsége
Ha a világot ilyen módon szemügyre vesszük, az elfogadás és megértés iránti igény nyilvánvalóvá válik.
A következőket is meg kell gondolnod:
Ha ma reggel felkeltél és akár egészséges vagy, akár beteg, jobb sors jutott neked mint annak a millió embernek, akik a jövő hetet már nem fogják megérni.
Ha még soha nem voltál egy csata veszélyében, a fogság magányában, a kínvallatás haláltusájában vagy az éhezés satujában, jobb helyzetben vagy mint 500 millió ember.
Ha templomba járhatsz anélkül hogy attól kéne félned hogy megfenyegetnek, megkínoznak vagy megölnek, szerencsésebb vagy mint 3 milliárd ember.
Ha van étel a hűtődben, ruha a testeden, tető a fejed fölött és egy hely ahol alhatsz, gazdagabb vagy mint a Föld lakosságának 75%-a.
Ha van pénzed a bankban, a pénztárcádban és a malacperselyedben, a világ legkiváltságosabb 8%-ába tartozol.
Ha a szüleid még élnek és még mindig házasok, akkor már tényleg egy ritkaság vagy.
Ha ezt elolvastad, akkor örülhetsz, hogy nem ahhoz a 2 milliárd emberhez tartozol, akik még olvasni sem tudnak."
Elképesztően döbbenetes adatok ezek...
A végéről rám minden igaz, és mégis elégedetlen vagyok ez életemmel.
Mától viszont nem panaszkodom egy mukkot sem.
(Friss tegnap [mába lógóan] volt, és csütörtökön lesz :) )
"Ha a világ egy falu lenne...
Ha a világ lakosságát egy száz lelket számláló faluba redukálni lehetne, és minden nép aránya megmaradna, ez a falu a következőképpen lenne összeállítva:
57 ázsiai
21 európai
14 amerikai (észak-, közép- és dél-amerikai)
8 afrikai
Lenne benne:
52 nő és 48 férfi
30 fehér és 70 nem fehér
30 keresztény és 70 nem keresztény
89 heteroszexuális és 11 homoszexuális
6 személy birtokolná az összes vagyon 59%-át és minden 6. az USA-ból származna
80 élne omladozó házban
70 lenne analfabéta
50 szenvedne alultápláltságban
1 éppen meghalna
1 éppen megszületne
Egynek lenne számítógépe
Egynek (igen, csak egynek) lenne egyetemi végzettsége
Ha a világot ilyen módon szemügyre vesszük, az elfogadás és megértés iránti igény nyilvánvalóvá válik.
A következőket is meg kell gondolnod:
Ha ma reggel felkeltél és akár egészséges vagy, akár beteg, jobb sors jutott neked mint annak a millió embernek, akik a jövő hetet már nem fogják megérni.
Ha még soha nem voltál egy csata veszélyében, a fogság magányában, a kínvallatás haláltusájában vagy az éhezés satujában, jobb helyzetben vagy mint 500 millió ember.
Ha templomba járhatsz anélkül hogy attól kéne félned hogy megfenyegetnek, megkínoznak vagy megölnek, szerencsésebb vagy mint 3 milliárd ember.
Ha van étel a hűtődben, ruha a testeden, tető a fejed fölött és egy hely ahol alhatsz, gazdagabb vagy mint a Föld lakosságának 75%-a.
Ha van pénzed a bankban, a pénztárcádban és a malacperselyedben, a világ legkiváltságosabb 8%-ába tartozol.
Ha a szüleid még élnek és még mindig házasok, akkor már tényleg egy ritkaság vagy.
Ha ezt elolvastad, akkor örülhetsz, hogy nem ahhoz a 2 milliárd emberhez tartozol, akik még olvasni sem tudnak."
Boulevard of broken dreams - 22. fejezet
Kis rásegítéssel (és a fél óra csúszásom elnézésével) ráfogható, hogy ez a keddi rész.
Hagyományt ápolok, ugyanis ismét übergagyi.
Ha valami hiba van benne, elnézést kérek, de hulla fáradt vagyok, és a lustaság eluralkodott rajtam xP
Azt hiszem, hogy mestere vagyok azon részek megalkotásának, ami nem szól semmiről :P
(Ne felejtsük el, utoljára Chels még a londoni kórházban volt, a brit nagydíj hetében!)
És valóban, a doki a Magyar Nagydíj hetére már mindenféle nyakmerevítő, és gerinctámla nélkül engedett utamra. Furcsa volt, hogy nem egy masszív vas- és gipszszerkezet tartja össze a testem, hanem a gerincoszlopom, de a lábaim hálásak voltak.
Kedd este volt az első találkozóm az én kezem alatt dolgozó csapattal, csapatommal.
Igazából nem tudtam, hogy mégis milyen ruhában jelenjek meg, mennyire illik sminkelni magam, ilyesmi. Egy biztos volt: rengeteg pasi –és lehet, hogy csak az- fog körülvenni. Így a kihívó stílus alapból kilőve (bár úgy gondolom, hogy öltözködés terén sikerült megtalálnom az arany középutat, ha már más téren nem, itt legalább összejött). A magas sarkú cipő biztos, mivel aminek nincs legalább három centis sarka, abban nem tudok menni. Ezzel szemben érdekes, hogy alkalomadtán egy 10 centis is meg tud tréfálni (a küszöböket egyenesen gyűlölöm).
Végül másfél óra kőkemény tanakodás után úgy döntöttem, hogy felhívom Candyt, ő az én mindenkori és utánozhatatlan stylistom. A harmadik csörgés után viszont valaki kopogott az ajtón.
Egy francia bugyi volt rajtam, felül egy melltartó, amire gyorsan rákaptam az alvópólóm, amin „Alcohol, drugs, Rock’ n’ Roll, and f**king on the street” felirat volt olvasható., majd óvatos léptekkel megközelítettem az ajtót. Olyan lassan néztem ki a kukucskálón, mintha minimum az életem múlna azon, hogy ki áll az ajtóm mögött.
Amikor megláttam, ledöbbentem, majd egy őrült jót nevettem magamon. Mégis kit vártál Chelsy? –kérdeztem magamtól.
- Chels beengedsz, vagy hagyod, hogy még egyszer végignézzen rajtam az a pedofil állat szomszédod? –Az érintett erre fülét-farkát behúzta, majd Candyt képzeletben még egyszer végigtapizta, és becsukta maga mögött az ajtót.
Egy ölelés után ő is belépett a lakosztályomba (bezony ám!), majd szétnézett.
- Atyám, borogass! –szólalt meg két perc után. – Ilyen kupit sem láttam még ott, ahol te vagy!
- Candy, ne akassz ki! Te komolyan a kupin vagy fennakadva?
- Dehogy a kupin! –majd őrületesen magas hangon felvihogott. –Ahhoz otthon már hozzászoktam. Viszont a ruháid mindig katonás rendben vannak a szekrényedben, vagy sehogy! Most pedig itt egy ruhadarab, ott egy szandál, ami rohadt jól néz ki, és el fogom lopni tőled -mondta halkulóan.
- Na, legalább már tudom, hogy hova tűnnek a ruháim… És arra is rájöttem, hogy lakatot kell tenni a gardróbomra.
- Felesleges Chelsy, a gatyáid úgysem jönnek rám. Gigantikusan kis méretű hátsód van. Múltkor rájöttem, hogy a sok sport mégis jó valamire. Bár én inkább másképp tartom karban magam –és rám kacsintott.
Hiába tagadnám, ez Candy. Örökké mosolygós, kegyetlenül igaz, és az őrültek elnöke. Egyetlen egy szerencséje van: imádom.
- Amúgy mizu? –kérdezte csak úgy mellékesen, csevegő hangnemben, miközben a barna szandálom csodálta a lábán.
- Azon agyalok, hogy mit vegyek fel ma. Amúgy hívtalak, éppen ezért.
- Milyen apropóból kell ruhát felvenned? –láttam, hogy totál izgalomba jön. Ha valaki öltözködéssel kapcsolatos témát dob fel, akkor Candy-nél nyert ügye van.
Percek óta azon gondolkoztam -volt időm, amíg nyakig benne volt a bőröndömben-, hogyan csinálja azt, hogy bármiben van, megnézik őt. Most éppen egy tök snassz sötét farmerhalász volt rajta, egy még egyszerűbb fehér póló, a nyakából fekete kockás sál lógott, ami a sok mozgástól picit rendezetlenné vált. Fekete balerinacipője orránál egy apró masnit véltem felfedezni, és egy sötét farmerkabát volt hanyagul a barna táskájára hajtva. És mégis, egyszerűen fantasztikusan nézett ki.
- Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes darabot –mutatott fel egy ruhát, lesöpörve kezéről a további variációkat. A lélegzetem is elállt...
Hagyományt ápolok, ugyanis ismét übergagyi.
Ha valami hiba van benne, elnézést kérek, de hulla fáradt vagyok, és a lustaság eluralkodott rajtam xP
Azt hiszem, hogy mestere vagyok azon részek megalkotásának, ami nem szól semmiről :P
(Ne felejtsük el, utoljára Chels még a londoni kórházban volt, a brit nagydíj hetében!)
És valóban, a doki a Magyar Nagydíj hetére már mindenféle nyakmerevítő, és gerinctámla nélkül engedett utamra. Furcsa volt, hogy nem egy masszív vas- és gipszszerkezet tartja össze a testem, hanem a gerincoszlopom, de a lábaim hálásak voltak.
Kedd este volt az első találkozóm az én kezem alatt dolgozó csapattal, csapatommal.
Igazából nem tudtam, hogy mégis milyen ruhában jelenjek meg, mennyire illik sminkelni magam, ilyesmi. Egy biztos volt: rengeteg pasi –és lehet, hogy csak az- fog körülvenni. Így a kihívó stílus alapból kilőve (bár úgy gondolom, hogy öltözködés terén sikerült megtalálnom az arany középutat, ha már más téren nem, itt legalább összejött). A magas sarkú cipő biztos, mivel aminek nincs legalább három centis sarka, abban nem tudok menni. Ezzel szemben érdekes, hogy alkalomadtán egy 10 centis is meg tud tréfálni (a küszöböket egyenesen gyűlölöm).
Végül másfél óra kőkemény tanakodás után úgy döntöttem, hogy felhívom Candyt, ő az én mindenkori és utánozhatatlan stylistom. A harmadik csörgés után viszont valaki kopogott az ajtón.
Egy francia bugyi volt rajtam, felül egy melltartó, amire gyorsan rákaptam az alvópólóm, amin „Alcohol, drugs, Rock’ n’ Roll, and f**king on the street” felirat volt olvasható., majd óvatos léptekkel megközelítettem az ajtót. Olyan lassan néztem ki a kukucskálón, mintha minimum az életem múlna azon, hogy ki áll az ajtóm mögött.
Amikor megláttam, ledöbbentem, majd egy őrült jót nevettem magamon. Mégis kit vártál Chelsy? –kérdeztem magamtól.
- Chels beengedsz, vagy hagyod, hogy még egyszer végignézzen rajtam az a pedofil állat szomszédod? –Az érintett erre fülét-farkát behúzta, majd Candyt képzeletben még egyszer végigtapizta, és becsukta maga mögött az ajtót.
Egy ölelés után ő is belépett a lakosztályomba (bezony ám!), majd szétnézett.
- Atyám, borogass! –szólalt meg két perc után. – Ilyen kupit sem láttam még ott, ahol te vagy!
- Candy, ne akassz ki! Te komolyan a kupin vagy fennakadva?
- Dehogy a kupin! –majd őrületesen magas hangon felvihogott. –Ahhoz otthon már hozzászoktam. Viszont a ruháid mindig katonás rendben vannak a szekrényedben, vagy sehogy! Most pedig itt egy ruhadarab, ott egy szandál, ami rohadt jól néz ki, és el fogom lopni tőled -mondta halkulóan.
- Na, legalább már tudom, hogy hova tűnnek a ruháim… És arra is rájöttem, hogy lakatot kell tenni a gardróbomra.
- Felesleges Chelsy, a gatyáid úgysem jönnek rám. Gigantikusan kis méretű hátsód van. Múltkor rájöttem, hogy a sok sport mégis jó valamire. Bár én inkább másképp tartom karban magam –és rám kacsintott.
Hiába tagadnám, ez Candy. Örökké mosolygós, kegyetlenül igaz, és az őrültek elnöke. Egyetlen egy szerencséje van: imádom.
- Amúgy mizu? –kérdezte csak úgy mellékesen, csevegő hangnemben, miközben a barna szandálom csodálta a lábán.
- Azon agyalok, hogy mit vegyek fel ma. Amúgy hívtalak, éppen ezért.
- Milyen apropóból kell ruhát felvenned? –láttam, hogy totál izgalomba jön. Ha valaki öltözködéssel kapcsolatos témát dob fel, akkor Candy-nél nyert ügye van.
Percek óta azon gondolkoztam -volt időm, amíg nyakig benne volt a bőröndömben-, hogyan csinálja azt, hogy bármiben van, megnézik őt. Most éppen egy tök snassz sötét farmerhalász volt rajta, egy még egyszerűbb fehér póló, a nyakából fekete kockás sál lógott, ami a sok mozgástól picit rendezetlenné vált. Fekete balerinacipője orránál egy apró masnit véltem felfedezni, és egy sötét farmerkabát volt hanyagul a barna táskájára hajtva. És mégis, egyszerűen fantasztikusan nézett ki.
- Azt hiszem, megtaláltam a tökéletes darabot –mutatott fel egy ruhát, lesöpörve kezéről a további variációkat. A lélegzetem is elállt...
2010. augusztus 2., hétfő
Boulevard of broken dreams - 21. fejezet
Sziasztok, újra itt!
Egy igen felemás hét áll mögöttem, több-kevesebb szép pillanattal. Naivan gondoltam, hogy majd a futam felvidít. Csak úgy úszok az örömmámorban, remélem mindenki látja.
Kaptam olyan tanácsokat, hogy írjak, de miután ismertettem mindenkivel, hogy ez mivel járna (hümm, ki szeretné holtan látni Chelst? ;) ), egytől egyig visszavonták az ötletet.
A happy endes szavazást pedig köszönöm :) Így abszolút szabad kezet adtatok nekem ;)
Picit lefagyott a hármas társaságunk. Chris nem tudott mit mondani, a doki valószínűleg a képzeletbeli vudu babám szívébe szúrt pár tűt, én pedig az öltözékem alapos tanulmányozásába kezdtem. A kórházi trend sosem lesz az én stílusom.
Egyébként a szoba elég unalmas volt. Fakó sárga falak, kék kiegészítők, bútorzat néven volt egy komód és ruhásszekrény. Ezeken kívül csövek, gépek, gyógyszerek, mindenféle „földi jó”, illetve egy icipici tv. Hiába, aki luxusra vágyik, az ne a kórházakat válassza.
- Hát jó. Azonban ne is álmodjon arról, hogy hazaengedem –törte meg a csendet a doki.- Ha jól tudom, akkor a brit nagydíj van ezen a hétvégén, ahol önnek meg kellene jelennie. Közlöm, hogy ez lehetetlen, ne is háborogjon. Mr. Horner kérem erősítsen meg, hogy a Magyar Nagydíjra kell összedrótoznom, majd a továbbiakban forrasztanom a hölgyet!
- Így van Dr. Peinn. Addig valahogy megleszünk a szolgálatai nélkül.
Hát ez fenomenálisan fantasztikus! Hiszen péntek este van, a brit nagydíj kellős közepén járunk, ahol nekem a boxos fiúk ellátásán kellene agyalnom, és gőzerővel robotolnom. Erre nem, én naná, hogy összetöröm magam, és most egy rohadt kórház szobájában veretem szét magam az ideggel! Na, ha ezek után egyszer is meg merem szólítani azt a hülyét odafent, akkor valaki vágjon fejen, tépjen szét, vigyen el orosz rulettezni, dobjon ki a terroristák elé, bánom is én, csak végre találkoznék azzal a beszívott majommal, akit az emberek 99 százaléka egyszerűen Istennek szólít... Biztos Lucifer kishúga vagyok...
Chris is látta rajtam, hogy konkrétan egy idegszálam maradt, és ő a dokival szinkronban balettozik –éppen azon. Így nyugtatólag tenyerébe tette jobb kezemet, majd hüvelykujjával köröket rajzolt kézfejemre. Elérte célját, könnyedén lecsillapodtam.
- Szóval kisasszony, szeretnénk önt megkérni, hogy ne tegye ki magát semmiféle veszélynek, illetőleg maradjon a Magyar Nagydíj hetének hétfői napjáig kórházunkban, hogy mindenféle komplikáció nélkül meggyógyulhasson, és ne terhelje túl szervezetét!
-Igyekszem, bár semmi jóra ne számítson! –ígértem meg, majd kivonult a doki.
Ez most mégis mit képzel? Én képes vagyok 3 hetet a négy fal között eltölteni? Semmi életveszélyes mutatványt bemutatni? 3 kőkemény héten keresztül ebben az ódivatú pizsamában lenni, az ötvenes éveik végén járó dokik 2 hete borotvált képét lesni? Kizárt. Sosem tudtam elviselni a bezártságot, majd pont most kellene? 28 éves fejjel végül is tud változni az ember, rengeteget. De a mai világban ki mer ellenkezni egy diplomással? Ja bocs, egy orvosi diplomával rendelkező emberkével…
-Bazd meg Chelsea a jó édes anyádat, hogy a legjobb barátnődnek annyit nem mondasz, hogy mukk vagy makk! Betegre aggódom magam, szétszedem a stewardess fejét, hogy mikor érek már ebbe a nyomorult városba… Naiv fejjel gondoltam, hogy csapunk egy nagy bulit… Felhívlak, erre bemutatkozik egy hülyegyerek Robert Pattinson néven, és közli, hogy kórházban vagy. Persze, nem vettem komolyan. Aztán elgondolkoztam az okos fejemmel, hogy ha a sima földön is képes vagy összetörni magad, akkor miért ne ájulnál el egy repülőről lejövő lépcső izén, és miért ne esnél ki a korláton?
-Candy, befejezted? –szakítottam meg legjobb barátnőm kisebb regényét.
Igen, a legjobb barátnőm. Michalina Kaczyński néven született, a névből nem nehéz kitalálni, hogy ízig-vérig lengyel. Utálja a nevét –hozzám hasonlóan-, mivel apja hosszú éveken át jelentős politikai tevékenységet folytatott [[[szerk.: XD ]]], és pályája mellett egészen haláláig kitartott. Ugyanis április 10-én lezuhant a repülőgépe, és feleségével odaveszett.
Candy (aka Michalina) teljesen magába zuhant –érthető módon. Menekülni akart Lengyelországból, minél messzebb akart kerülni, nehogy valaki felismerje. Hogy kerültem a képbe én?
Candyt apja mindenféleképp óvni akarta a nyilvánosság elől, ugyanis nem teljesen törvényes gyerek. Így kiköltöztette Candyt és anyját Los Angelesbe, tőlünk nem messzire.
Rengeteget bébicsőszködtem felette, így jó kapcsolatba kerültünk. Rengeteget tanult tőlem, főleg a rossz dolgokra volt vevő -mindig is. Szája –azok kedvéért közlöm, akik a kirohanásából… ööhhm, a berohanásából nem vették volna ki- meglehetősen nyitott a csúnya beszéd felé.
Szóval kiköltözött hozzám, és mai napig az én Los Angeles-i házamban él. Legalább valaki rendben tartja, nem?
-Igen Chelsy, befejeztem –szólt vissza Candy.
-Jó, ezt örömmel hallom –bosszús arcára amíg élek, emlékezni fogok. –Viszont ha jobban körülnézel a szobában –és bármily’ meglepő módon, talán életében először követte a burkolt célzásom –, láthatsz ott egy úriembert. Nos, ő a főnököm –mondanom kell, hogy az álla a padlóig szaladt, vagy kitaláljátok? – Christian, ő itt Candy, vagyis Michalina Kaczyński. Candy, Christian Horner.
Miután lefutottuk a tiszteletköröket, Candyt elzavartam a londoni házamba, pihenjen egy kicsit. Chris hajthatatlan volt, így ő nálam éjszakázott. Az együtt töltött idő alatt rájöttem, hogy Alexa miért Mrs. Horner még mindig…
Egy igen felemás hét áll mögöttem, több-kevesebb szép pillanattal. Naivan gondoltam, hogy majd a futam felvidít. Csak úgy úszok az örömmámorban, remélem mindenki látja.
Kaptam olyan tanácsokat, hogy írjak, de miután ismertettem mindenkivel, hogy ez mivel járna (hümm, ki szeretné holtan látni Chelst? ;) ), egytől egyig visszavonták az ötletet.
A happy endes szavazást pedig köszönöm :) Így abszolút szabad kezet adtatok nekem ;)
Picit lefagyott a hármas társaságunk. Chris nem tudott mit mondani, a doki valószínűleg a képzeletbeli vudu babám szívébe szúrt pár tűt, én pedig az öltözékem alapos tanulmányozásába kezdtem. A kórházi trend sosem lesz az én stílusom.
Egyébként a szoba elég unalmas volt. Fakó sárga falak, kék kiegészítők, bútorzat néven volt egy komód és ruhásszekrény. Ezeken kívül csövek, gépek, gyógyszerek, mindenféle „földi jó”, illetve egy icipici tv. Hiába, aki luxusra vágyik, az ne a kórházakat válassza.
- Hát jó. Azonban ne is álmodjon arról, hogy hazaengedem –törte meg a csendet a doki.- Ha jól tudom, akkor a brit nagydíj van ezen a hétvégén, ahol önnek meg kellene jelennie. Közlöm, hogy ez lehetetlen, ne is háborogjon. Mr. Horner kérem erősítsen meg, hogy a Magyar Nagydíjra kell összedrótoznom, majd a továbbiakban forrasztanom a hölgyet!
- Így van Dr. Peinn. Addig valahogy megleszünk a szolgálatai nélkül.
Hát ez fenomenálisan fantasztikus! Hiszen péntek este van, a brit nagydíj kellős közepén járunk, ahol nekem a boxos fiúk ellátásán kellene agyalnom, és gőzerővel robotolnom. Erre nem, én naná, hogy összetöröm magam, és most egy rohadt kórház szobájában veretem szét magam az ideggel! Na, ha ezek után egyszer is meg merem szólítani azt a hülyét odafent, akkor valaki vágjon fejen, tépjen szét, vigyen el orosz rulettezni, dobjon ki a terroristák elé, bánom is én, csak végre találkoznék azzal a beszívott majommal, akit az emberek 99 százaléka egyszerűen Istennek szólít... Biztos Lucifer kishúga vagyok...
Chris is látta rajtam, hogy konkrétan egy idegszálam maradt, és ő a dokival szinkronban balettozik –éppen azon. Így nyugtatólag tenyerébe tette jobb kezemet, majd hüvelykujjával köröket rajzolt kézfejemre. Elérte célját, könnyedén lecsillapodtam.
- Szóval kisasszony, szeretnénk önt megkérni, hogy ne tegye ki magát semmiféle veszélynek, illetőleg maradjon a Magyar Nagydíj hetének hétfői napjáig kórházunkban, hogy mindenféle komplikáció nélkül meggyógyulhasson, és ne terhelje túl szervezetét!
-Igyekszem, bár semmi jóra ne számítson! –ígértem meg, majd kivonult a doki.
Ez most mégis mit képzel? Én képes vagyok 3 hetet a négy fal között eltölteni? Semmi életveszélyes mutatványt bemutatni? 3 kőkemény héten keresztül ebben az ódivatú pizsamában lenni, az ötvenes éveik végén járó dokik 2 hete borotvált képét lesni? Kizárt. Sosem tudtam elviselni a bezártságot, majd pont most kellene? 28 éves fejjel végül is tud változni az ember, rengeteget. De a mai világban ki mer ellenkezni egy diplomással? Ja bocs, egy orvosi diplomával rendelkező emberkével…
-Bazd meg Chelsea a jó édes anyádat, hogy a legjobb barátnődnek annyit nem mondasz, hogy mukk vagy makk! Betegre aggódom magam, szétszedem a stewardess fejét, hogy mikor érek már ebbe a nyomorult városba… Naiv fejjel gondoltam, hogy csapunk egy nagy bulit… Felhívlak, erre bemutatkozik egy hülyegyerek Robert Pattinson néven, és közli, hogy kórházban vagy. Persze, nem vettem komolyan. Aztán elgondolkoztam az okos fejemmel, hogy ha a sima földön is képes vagy összetörni magad, akkor miért ne ájulnál el egy repülőről lejövő lépcső izén, és miért ne esnél ki a korláton?
-Candy, befejezted? –szakítottam meg legjobb barátnőm kisebb regényét.
Igen, a legjobb barátnőm. Michalina Kaczyński néven született, a névből nem nehéz kitalálni, hogy ízig-vérig lengyel. Utálja a nevét –hozzám hasonlóan-, mivel apja hosszú éveken át jelentős politikai tevékenységet folytatott [[[szerk.: XD ]]], és pályája mellett egészen haláláig kitartott. Ugyanis április 10-én lezuhant a repülőgépe, és feleségével odaveszett.
Candy (aka Michalina) teljesen magába zuhant –érthető módon. Menekülni akart Lengyelországból, minél messzebb akart kerülni, nehogy valaki felismerje. Hogy kerültem a képbe én?
Candyt apja mindenféleképp óvni akarta a nyilvánosság elől, ugyanis nem teljesen törvényes gyerek. Így kiköltöztette Candyt és anyját Los Angelesbe, tőlünk nem messzire.
Rengeteget bébicsőszködtem felette, így jó kapcsolatba kerültünk. Rengeteget tanult tőlem, főleg a rossz dolgokra volt vevő -mindig is. Szája –azok kedvéért közlöm, akik a kirohanásából… ööhhm, a berohanásából nem vették volna ki- meglehetősen nyitott a csúnya beszéd felé.
Szóval kiköltözött hozzám, és mai napig az én Los Angeles-i házamban él. Legalább valaki rendben tartja, nem?
-Igen Chelsy, befejeztem –szólt vissza Candy.
-Jó, ezt örömmel hallom –bosszús arcára amíg élek, emlékezni fogok. –Viszont ha jobban körülnézel a szobában –és bármily’ meglepő módon, talán életében először követte a burkolt célzásom –, láthatsz ott egy úriembert. Nos, ő a főnököm –mondanom kell, hogy az álla a padlóig szaladt, vagy kitaláljátok? – Christian, ő itt Candy, vagyis Michalina Kaczyński. Candy, Christian Horner.
Miután lefutottuk a tiszteletköröket, Candyt elzavartam a londoni házamba, pihenjen egy kicsit. Chris hajthatatlan volt, így ő nálam éjszakázott. Az együtt töltött idő alatt rájöttem, hogy Alexa miért Mrs. Horner még mindig…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)