Miheztartás végett

Elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de meg volt halva a bloggerem, és ezért nem írtam komit azoknak, akinek akartam, eddig! Ma ugyanis csodák csodájára be tudtam lépni, és tadáám, everything is ok :)

|Később valszeg jelentkezek egy résszel :) |

Az elmúlt pár napról is szeretnék írni. Egyedül Kathynek (aka Kitti, Ket) meséltem erről az egészről, de MIATTAD (bocsánat, annyira lealacsonyodott a szememben, hogy nem írom ki a nevét) tisztába teszem az egészet.

Hétfő délután rám írt Facebookon egy ismerősöm (az előbb említett, aki azt sem érdemli meg, hogy megnevezzem), és letámadott, hogy miért lopom a sztorit. Persze, köpni-nyelni nem tudtam, nem is tudtam mire vélni a kirohanását. Miközben azt ecsetelte, hogy mekkorát csalódott bennem, blablabla..., a fejemben olyan gondolatok kavarogtak, hogy valaki belelát a fejembe? 

Mindegy, amikor kinyávogta magát, kértem tőle, hogy adjon már valami támpontot, ami alapján én is meggyőződhetek arról, hogy lopom a történetet (vicces, nem? :D). Nem mondom, hogy nem ment fel bennem a pumpa, de megpróbáltam józan maradni: tudtam azt, hogy én nem loptam. Mondtam annak a BIZONYOSnak, hogy a bloglopó bejegyzése az én bejegyzésem után jelent meg, de szegényke nem akarta felfogni...

Végül nem bonyolítottam túl a dolgokat, írtam két levelet a lopónak (egyet magyarul [szépen, kulturáltan], a másikat angolul [fuck your bictch mother... kezdetű dolgokkal] , mert ő pár szót megváltoztatva tette ki a magyart, majd azt lefordította még angolra... legalább gyakorolja az idegen nyelvet), ő pedig elnézést kért, és törölte mindkét blogot. 

El kell mondanom:

SOHA NEM ÁLLT SZÁNDÉKOMBAN LOPNI! Ha nem lenne ihletem, akkor inkább nem írnék, és ezt bebizonyítottam már többször is.

Bocsánat a kirohanásért, muszáj volt ezt ide kiraknom, remélem, HOZZÁD is eljutott. 

csóközön (bocs, erre most rá vagyok szokva :D)