Teenage Dream

Helobelo :)
Nem írtam bevezetést, mert még ahhoz is lusta voltam. A rész kritikán aluli, de ezzel nem okozok meglepetést... :)

1. fejezet

- A magyar polgári jog az autonóm jogalanyok mellérendeltségi kapcsolatából keletkező vagyoni viszonyok, a jogalanyiság és az ebből eredő személyiségi jogok szabályozásával… mit is csinál? Ja igen, foglalkozik. Úr Isten, hogy sosem megyek át ebből, az is tuti! –sóhajtottam fel, majd mérgesen a pulthoz csaptam a jegyzetfüzetem. A körülöttem lévők egy emberként hőköltek hátrébb a bárszékükkel.
- Látod Bells –fogta meg valaki óvatosan a vállam-, ez van, ha az ember nem halaszt egy évet.
- Kuss van Mr. Minden Héten Más Nőt Viszek az Ágyamba, oké? Én legalább tudással nehezítem a nyakam, nem AIDS-sel, illetve olyan picsákkal, akik utólag közlik, hogy csesztek a védekezésre, és terhesek, de nem merik megmondani az anyjuknak, hogy mi a szitu…
- Úh –szakított félbe-, úgy látom, piros betűs napjaid vannak. Ilyenkor tegyél ki egy táblát a nyakadba, hogy hagyj békén, és tudni fogom. Vagy, másik megoldás lehet az, hogy én is számolom veled… Mennyi is egy ciklus? 28 nap? Hogy is…
- Na, Dániel pajtás –szakítottam félbe én is-, most elég. Te szépen elpucolod a beled ahhoz a két szőke tyúkhoz, akik kirakatba pakolták a félmilliós melleiket, és megkérdezed őket, hogy mit akarnak inni, enni. Érhető voltam, vagy nyújtsam be kérvényként?
Költői kérdésnek szántam, de csak akkor indult el, amikor a szememmel jeleztem neki, hogy ha nem veszi fel a rendelést, akkor a golyói felugranak mandulának.

Dani egyébként igen jó arc, másfél éve egy lakásban is élünk, csupán három baj van vele: dúsgazdag szülők egyetlen kisfia; nem elég hogy gazdag, még jóképű is; pasiból van. Utóbbi a legnagyobb probléma, de talán ellensúlyozza a rengeteg jó tulajdonsága, mint például…
- Kegyetlenül jóképű vagyok, a stílusom lehengerlő, kockás a hasam, formás a hátsóm, széles a vállam, és mindenki azt hiszi a boxeremre, hogy akkorát rejt, amekkorának kinéz… -fejezte be szóban a gondolatomat, majd leadta a rendelést, ami két pohár ásványvízből állt. – Ja, és istenkirály vagyok, hogy ilyen rendeléseket hozok össze a kávézónak.
- Nem akarlak elkeseríteni, de annyira nem is lehetsz sem jóképű, sem tetszetős testű, ha van olyan nő, aki idestova másfél éve nem lágyult meg neked soha, és sajnos az is valószínű, hogy nem ebből a két szőke nőből lesz az e havi fizunk.
Persze az első fele kampányszöveg.
Minden hónap közepe fele eljön az, amikor teljesen a padlóra kerülök, és másra sem vágyom, hogy reggel én is őszintén nevethessek az ő kómás fején, ne csak ő az enyémen (ugyanis én rendszerint elalszom akárhol a fáradtságtól, és olyankor ő kelt fel), zongorista ujjaival a hajamat csavargassa, és amikor közlöm, hogy megint híztam egy kilót, akkor csak hozzám vágjon egy párnát, és vigyorogva megjegyezze: "betonkeverő vagy, de szeretlek".
Viszont minden hónap közepén –a legnagyobb szerencsémre- a szüleit látogatja meg, majd utána pár napig a tőlük kapott pénzt herdálja szét, azaz ekkor esélyem sincs rámászni, neki mindig van valami kurvaféleség, plusz a nap 98 százalékában részeg.
Persze neki is vannak rosszabb napjai, de olyankor én vagyok észnél. Mindketten tudjuk: nem szabad elrontani a barátságunkat, szerelmet pedig sosem fogunk egymás iránt érezni…

- A mai bevétel sem érte el az előírtat, és ez már hetek óta így megy! -fakadt ki a főnök egy picivel éjfél után, amikor már minden vendég elhagyta a pubot, és csak a dolgozók maradtak. –Nem lesz egy így rendben, nem fogom ezt annyiban hagyni. Remélem, ezzel mindenki tisztában van... -tartott egy kis hatásszünetet.- Mit is akartam? Ja igen, holnaptól, azaz keddtől személyzeti átcsoportosítások várhatóak, ha ez sem segít rövid időn belül, akkor bércsökkentés, leépítés. Igyekeztem világos lenni, kérdés nincs. Jó éjt! –Ezzel felkapta a kiskabátját, és dívaként kivonult a pubból. Beült a Mini Cooperébe, és másodszorra sikerült neki eltalálni az egyest, úgyhogy elindult. Újabban a tolatással meg sem próbálkozik; ami nem megy, azt kár erőltetni.
A főnök eltávozásával számomra, pontosabban Daninak és nekem nem ért véget a munkaidő. Még várt ránk a piszkos munka: felmosás, törölgetés, pakolászás...

- Szokás mondani, hogy jó társaságban csak úgy repül az idő, igaz Bells? -súgta alig hallhatóan a levegőbe Dani, miközben a vállamat rázta meg egy picit. Gondolom, hogy hoztam a szokásos formám: simán elaludtam az asztalok törülgetése közben. – Hát még alvás közben hogy repülhet az idő… -mosolygott rendületlenül.
- Bocs, hogy elaludtam, de… -beszéd közben ádáz csatát vívtam a szemhéjammal. 1-0.
- Hé Bells, nem kell magyarázkodnod, jó? -simított véig az arcomon.- Így is egy csoda vagy, más ember biztos nem bírna ki ennyi robotot, mint te. Én is csak azért nézek még ki ilyenkor is félig emberien, mert alszok 10-11-ig, de te fél 7-kor már talpon vagy, és mész az egyetemre. Ott leszívják az agyad, aztán jössz ide, ahol mindenféle hülye pöcs piszkál, többek közt én is. Te mégis tudsz még éjjel fél 1-kor is mosolyogni. Ráadásul ez a mosoly szebb és őszintébb, mint bármi. Illetve ez a mosoly az, ami megszépíti a hétköznapjaimat is.
Felelni nem tudtam rá; a meglepődöttségtől torkomon akadt a szó.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki csodának fog nevezni valaha. Dani szájából pedig különösen jól esett ezt hallani. Soha nem nyilvánított egyértelműen véleményt, egyetlenegy alkalommal nem hallottam volna becsmérelni őt, most ezt is átéltem. És rögtön a lecsó közepébe huppantam ezzel: én kerültem a górcső alá.
Eredménye: azt hiszem, nem ért találat…