*Ébresztő: http://www.youtube.com/watch?v=TENCtisvyiY
-A jó büdös életbe! Mikor állítottam be ezt a rohadt ketyerét?
Gondolkozás nélkül rávágtam a mellettem heverő ébresztőre, a tőlem telhető legnagyobb erővel. Persze az ébresztőm azonnal abbahagyta a dudorászást. Pár emberen szíven kipróbálnám ezt a módszert. Ha alkalmam nyílik rá, tuti, hogy teszek egy kísérletet. Ha működik, akkor az átlagos emberek legtökéletesebb fegyverét alkottam meg. Fegyver by Chelsea. Nem is hangzik rosszul.
A roppant ésszerű –és valóságos- gondolatmenetben megszakított valami. Halk motoszkálást hallottam a padló felől. Mindig is irtóztam a rágcsálóktól, meg a csúszómászóktól. De olyan szinten, hogy zsebkendőben sem vagyok hajlandó az utóbbiakat eltiporni. Persze nem lelkes állatvédésből.
Most eljöttek értem a világ (lefőkébb az emberek) utáni legnagyobb ellenségeim. Hiszen mi más lehetne itt, mint valami a rettegésem tárgyai közül. Anyu, apu imádlak titeket, és légyszi, hamvasszatok el. Nem leszek szép látvány szétrágott testtel. Persze ha hagynak belőlem valamit.
Miközben ezekkel a magasröptű gondolatokkal próbáltam megbirkózni, a szemeimmel játszottam el a százéves háborút –mint minden reggel. Könnyen azonosulni tudnak látószerveim Jeanne d’Arc-kal. Ő is nyerő helyzetből lett kivégezve, akárcsak én. Amikor már azt hinném, hogy sikerül rövid szemcsukás-szemnyitás folyamatokat végeznem, akkor rendszerint bealszok. Ez miatt nem gyakran szoktak megdicsérni, de hát na. Ha egyszer előző este buli volt, akkor mit kellene tennie az ember lányának? Aludni, kipihenni a fáradalmakat, és kijuttatni magából az alkoholt. Lehetőleg ne a száján.
Ezt az elméletet már elregéltem anyának is, ő viszont csak annyit fűzött hozzá, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az. Persze, az könnyen beszél, akinek elég 11-kor felkelnie. Igazságtalanság.
-Auuh, auuh… -Férfias hang az ágyam mellől. Nem sikít, nem sikít! Ha sikítasz Chesy, tuti, hogy felriad, vagyis magához tér, és nálad semmi védőeszköz nem lesz. Majd állsz előtte egy férfi ingben, egy bugyiban, meg egy fél pár zokniban (tyűha…!!). De itt ez a váza. Plusz van két kezem. Most már nyugodt szívvel sikíthatok…
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
-Mi van? A halálért kell hajnalok hajnalán ordítozni? –Szólalt meg az ágyam, elég férfias hangon. De állj! Egy ágynak nem szabad beszélnie, normális esetben. Bár hol vagyunk mi most a normálistól… A gondolataimból ítélve jópofa kis estén lehetek túl.
-Ki van ott? És maga adta ki a rágcsálók hangját? Vagy már megrágták a lábujjait az állatok? Ugye nem?
-Jézusom. Pedig figyelmeztettek, hogy téged vagy háromszor a fejedre ejtettek, de a harmadik emeletről minimum.
-Rohadt vicces. Miért nincs kedvem nevetni? –És kérdésem őszinte volt. Aztán egy fejgörcs megadta a választ mindenre. –Talán mert szétszakad a fejem. Ja, nem is. Talán mert nem volt vicces? –Minkét esetben jobban kihangsúlyoztam a talánt. De hogy miért, az máig rejtély. Hülye vagyok, nem tagadom.
Szokatlanul értelmes, és összefüggő gondolatokat tudtam közölni a földön fekvő, ismeretlen kilétű és állapotú férfinak. Ez felbátorított, és azt gondoltam, hogy fel tudok állni az ágyról zökkenőmentesen. Naivságom határtalan, ezt ez az eset is bizonyította, ugyanis nagy koppanással értem földet. Aztán a semmiből előttem termett Chace Crawford.
-Gondolkozz Chelsy! Mit keresne a hálószobádban Chace Crawford? –Ezt kimondtam, majd kerestem pár magyarázatot magamban. Megfordult –többek közt- olyan is, mint pl. Chace egy ikertesója áll előttem, aki a parkettát csinálta meg. Ezt, és az ehhez hasonlóakat gyorsan elvetettem, és rájöttem a valós okra. Az eséskor bevágtam a fejem, ami benne van csöppnyi agy, az összerándult, és Chace-t képzeli most a pasi helyére. De akkor vérig sértettem szegény pasit. Bocsánatot kell tőle kérnem.
Felálltam, kinyújtottam felé a kezem, majd a következő pillanatban fehérség váltotta fel a hálószobám képét.
Megjegyzés:
a, ha Chelsy-t olvastok, akkor azt [Kelszi]-ként kell felfogni, ha Chelsea-t, akkor az [Csel(s)zi] :)
b, az ébresztőt nem kritizálni, én a magyar verziójára fél évig keltem, és egész jópofa :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése