Boulevard of broken dreams - 3. fejezet

Mire Chace II. visszaért egy ásványvizes palackkal a kezében, addigra én már az ágyon ültem, és élveztem, hogy minden testrészem úgy mozog, ahogy én szeretném.
-Chelsy! –Chace II. hangja hirtelen a fülem mellett suhant el, aztán már a srác is előttem térdelt. – Chelsy! Három percig pofozgattalak, de semmi. Hála Istennek, hogy felébredtél.
-Vagy annak, hogy befenyítettél a vízzel. –Jegyeztem meg halkan a „bajszom alatt”.
-Ja, hogy te észnél voltál?
-Szerinted van eszem? De rendes vagy Chace II.
-Bocs. Hiba volt, hogy nem a hajszínedből indultam ki.
-Okos fiú. Amúgy még szerencse, hogy férfi mivoltodból indultam ki. Egy ideig azt gondoltam, hogy egy pohár vizet nevetve is kibírok, nem nyitom ki a szemem. Aztán belegondoltam, hogy mégis férfi elméd van, és köztudott, hogy a pasiknak mi van a buksijukban… Lényegtelen. Szóval gondoltam, hogy nem egy pohár vizet hozol be, hanem abban –itt az üveg fele mutattam. – És milyen jól tettem, hogy kinyitottam a szemem! Háhá!
-Anya pszichiáter, ha gondolod beajánllak neki. Talán még családbarát kedvezményt is kapsz, ha jól viselkedsz.
-Annak könnyű poénkodni Chace II, akinek a feje nem három görcsben áll.
-Inkább a fejed álljon görcsben, mint … Hagyjuk, nem szeretem az efféle szójátékokat, csak egy picit. Hazudtam, de nem lényeges…
Mosolyunkat befejezve rám nézett, majd arcunk vészesen közeledett egymáshoz. Kezei is hátam mögött jártak már, időközben leereszkedtem mellé a földre, ott térdeltünk, a másik szemeiben kalandozva. Nem rossz, meg kell hagyni. Ne bódulj el Chelsea! Hiányzik ez neked? Nem. Hú, de ez az illat. Tuti, hogy David Beckham. Chelsea!
Annyira nem tudtam kontrollálni a vágyam, hogy már a szemeim is becsuktam, várva meleg ajkainak érintésére. Azok viszont csak nem tapadtak az enyémre.
Meguntam a lassúságot, és megpróbáltam átvenni az irányítást. Fél pillanat alatt megtettem a háromszorosát annak a távolságnak, ami előzőleg 10 másodpercnél is tovább tartott. Chace II ajkai helyett viszont a padlót csókoltam meg.
Chace rájött a szándékomra, és egy könnyű mozdulattal arrébbment, pontosabban arrébbmászott térden. Ezt csak akkor vettem észre, amikor a testem már olyan szögben volt, ahonnan fizikai képtelenség visszahozni vízszintesbe magam.
Chace jót mosolygott szerencsétlenségem. Jellemző, hozom a formám.
-Őőőőő… Buddhista vagyok, és 14 óra 43 perckor mindig le kell borulni. Érted Chace II?
-Neked elhiszem. –Mosolygott szerencsétlen próbálkozásomon.- Amúgy lenne egy egyszerű kérdésem. Bár ahogy sikerült megismernem téged, a nyakam ráteszem, hogy sikerül majd bonyolult választ kapnom.
-Kinyögöd a kérdést, vagy megvárod a következő ciklusom?
-Mindenre kitalálsz valamit?
-Miért húzod az időt? Valami ciki dolgot akarsz kérdezni?
-Miért hívsz Chace II-nek?
-Minek hívjalak, ha nem Chace II-nek?
-Kérdezz-feleleket játszunk?
-Szerinted Chace?
-Jó, bebuktam ezt a kört. De tényleg, miért nem hívsz simán Chace-nek?
-Jó az neked, ha Chace Crawfordot látom benned?
-Chelsy, nem akarok belerontani a kis világodba, de személyesen Chace Crawford áll előtted.
Az állam valahol a földszinten kötött ki. Álmodom? Vagy képzelődöm? Basszameg! Chace Crawford van a hálószobámban!
Miközben a fejemben ordítoztam Chace nevét, ő jobbjában telefonját tartotta, bal kezével a nadrágot ráncigálta magára, és hangtalanul bosszankodott. Aztán a ketyeréjét mérgesen kinyomta, és az ágyra dobta.
-Chelsy, örültem, hogy egy ilyen szép estét együtt töltöttünk, de nem úgy, ahogy gondolnád… Mindegy, ha lesz időm, akkor elmesélem az egész esténket. Most viszont rohannom kell, mert anya parádézik, hogy holnap Szenteste, én meg sehol. Na, nem baj. A számom erre a cetlire írtam fel. –Majd a papírdarabot meglengette előttem. –De inkább majd én kereslek téged. Mit illik ilyenkor mondani? Vigyázz magadra? Ja, vigyázz magadra!
Nekem a felfogásom ott meghalt, amikor közölte, hogy együtt töltöttünk egy estét. Már kezdtem volna a kérdésözönöm rázúdítani, amikor hallottam a kaput csukódni….
Chace elment. Én meg még egy autogramot sem kértem tőle…