Boulevard of broken dreams - 21. fejezet

Sziasztok, újra itt!
Egy igen felemás hét áll mögöttem, több-kevesebb szép pillanattal. Naivan gondoltam, hogy majd a futam felvidít. Csak úgy úszok az örömmámorban, remélem mindenki látja.
Kaptam olyan tanácsokat, hogy írjak, de miután ismertettem mindenkivel, hogy ez mivel járna (hümm, ki szeretné holtan látni Chelst? ;) ), egytől egyig visszavonták az ötletet.
A happy endes szavazást pedig köszönöm :) Így abszolút szabad kezet adtatok nekem ;)



Picit lefagyott a hármas társaságunk. Chris nem tudott mit mondani, a doki valószínűleg a képzeletbeli vudu babám szívébe szúrt pár tűt, én pedig az öltözékem alapos tanulmányozásába kezdtem. A kórházi trend sosem lesz az én stílusom.
Egyébként a szoba elég unalmas volt. Fakó sárga falak, kék kiegészítők, bútorzat néven volt egy komód és ruhásszekrény. Ezeken kívül csövek, gépek, gyógyszerek, mindenféle „földi jó”, illetve egy icipici tv. Hiába, aki luxusra vágyik, az ne a kórházakat válassza.

- Hát jó. Azonban ne is álmodjon arról, hogy hazaengedem –törte meg a csendet a doki.- Ha jól tudom, akkor a brit nagydíj van ezen a hétvégén, ahol önnek meg kellene jelennie. Közlöm, hogy ez lehetetlen, ne is háborogjon. Mr. Horner kérem erősítsen meg, hogy a Magyar Nagydíjra kell összedrótoznom, majd a továbbiakban forrasztanom a hölgyet!
- Így van Dr. Peinn. Addig valahogy megleszünk a szolgálatai nélkül.
Hát ez fenomenálisan fantasztikus! Hiszen péntek este van, a brit nagydíj kellős közepén járunk, ahol nekem a boxos fiúk ellátásán kellene agyalnom, és gőzerővel robotolnom. Erre nem, én naná, hogy összetöröm magam, és most egy rohadt kórház szobájában veretem szét magam az ideggel! Na, ha ezek után egyszer is meg merem szólítani azt a hülyét odafent, akkor valaki vágjon fejen, tépjen szét, vigyen el orosz rulettezni, dobjon ki a terroristák elé, bánom is én, csak végre találkoznék azzal a beszívott majommal, akit az emberek 99 százaléka egyszerűen Istennek szólít... Biztos Lucifer kishúga vagyok...
Chris is látta rajtam, hogy konkrétan egy idegszálam maradt, és ő a dokival szinkronban balettozik –éppen azon. Így nyugtatólag tenyerébe tette jobb kezemet, majd hüvelykujjával köröket rajzolt kézfejemre. Elérte célját, könnyedén lecsillapodtam.
- Szóval kisasszony, szeretnénk önt megkérni, hogy ne tegye ki magát semmiféle veszélynek, illetőleg maradjon a Magyar Nagydíj hetének hétfői napjáig kórházunkban, hogy mindenféle komplikáció nélkül meggyógyulhasson, és ne terhelje túl szervezetét!
-Igyekszem, bár semmi jóra ne számítson! –ígértem meg, majd kivonult a doki.
Ez most mégis mit képzel? Én képes vagyok 3 hetet a négy fal között eltölteni? Semmi életveszélyes mutatványt bemutatni? 3 kőkemény héten keresztül ebben az ódivatú pizsamában lenni, az ötvenes éveik végén járó dokik 2 hete borotvált képét lesni? Kizárt. Sosem tudtam elviselni a bezártságot, majd pont most kellene? 28 éves fejjel végül is tud változni az ember, rengeteget. De a mai világban ki mer ellenkezni egy diplomással? Ja bocs, egy orvosi diplomával rendelkező emberkével…
-Bazd meg Chelsea a jó édes anyádat, hogy a legjobb barátnődnek annyit nem mondasz, hogy mukk vagy makk! Betegre aggódom magam, szétszedem a stewardess fejét, hogy mikor érek már ebbe a nyomorult városba… Naiv fejjel gondoltam, hogy csapunk egy nagy bulit… Felhívlak, erre bemutatkozik egy hülyegyerek Robert Pattinson néven, és közli, hogy kórházban vagy. Persze, nem vettem komolyan. Aztán elgondolkoztam az okos fejemmel, hogy ha a sima földön is képes vagy összetörni magad, akkor miért ne ájulnál el egy repülőről lejövő lépcső izén, és miért ne esnél ki a korláton?
-Candy, befejezted? –szakítottam meg legjobb barátnőm kisebb regényét.
Igen, a legjobb barátnőm. Michalina Kaczyński néven született, a névből nem nehéz kitalálni, hogy ízig-vérig lengyel. Utálja a nevét –hozzám hasonlóan-, mivel apja hosszú éveken át jelentős politikai tevékenységet folytatott [[[szerk.: XD ]]], és pályája mellett egészen haláláig kitartott. Ugyanis április 10-én lezuhant a repülőgépe, és feleségével odaveszett.
Candy (aka Michalina) teljesen magába zuhant –érthető módon. Menekülni akart Lengyelországból, minél messzebb akart kerülni, nehogy valaki felismerje. Hogy kerültem a képbe én?
Candyt apja mindenféleképp óvni akarta a nyilvánosság elől, ugyanis nem teljesen törvényes gyerek. Így kiköltöztette Candyt és anyját Los Angelesbe, tőlünk nem messzire.
Rengeteget bébicsőszködtem felette, így jó kapcsolatba kerültünk. Rengeteget tanult tőlem, főleg a rossz dolgokra volt vevő -mindig is. Szája –azok kedvéért közlöm, akik a kirohanásából… ööhhm, a berohanásából nem vették volna ki- meglehetősen nyitott a csúnya beszéd felé.
Szóval kiköltözött hozzám, és mai napig az én Los Angeles-i házamban él. Legalább valaki rendben tartja, nem?
-Igen Chelsy, befejeztem –szólt vissza Candy.
-Jó, ezt örömmel hallom –bosszús arcára amíg élek, emlékezni fogok. –Viszont ha jobban körülnézel a szobában –és bármily’ meglepő módon, talán életében először követte a burkolt célzásom –, láthatsz ott egy úriembert. Nos, ő a főnököm –mondanom kell, hogy az álla a padlóig szaladt, vagy kitaláljátok? – Christian, ő itt Candy, vagyis Michalina Kaczyński. Candy, Christian Horner.

Miután lefutottuk a tiszteletköröket, Candyt elzavartam a londoni házamba, pihenjen egy kicsit. Chris hajthatatlan volt, így ő nálam éjszakázott. Az együtt töltött idő alatt rájöttem, hogy Alexa miért Mrs. Horner még mindig…