Színfalak mögött - VI.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat felfele. Berontottam a szobámba, felvettem egy fekete, elegánsabb cipőt, egy világos farmert, és felkaptam egy fekete kosztümfelsőt is. A táskámban kotortam egy napszemüveget, beleszúrtam a hajamba. Felfrissítettem a sminket, aztán elindultam lefele a lépcsőkön.

A portán leadtam a kulcsot, és követtem Lindát. Egy gyönyörű, fekete Renault Megane Coupe-ba szálltunk be. Hátul egy ülésmagasító volt, de nem tulajdonítottam túl sok jelentőséget neki.

Linda elfordította a slusszkulcsot, az autó hangjából egy szót sem hallottam, mert Chris Brown Justin Bieberrel karöltve énekelte, hogy „Next to you”.

- Bocsi – mondta, miután kicsit tompított a hangerőn-, de imádom ezt a számot.

- Szégyellem bevallani, de én is.

- Hát, akkor visszatekerem a hangerőt.

140-nel száguldottunk, így nem volt több az út, mint 2 perc. Azonban mi végigénekeltük a számot, és csak azután szálltunk ki.

- Izgulsz? – kérdezte, miközben a motorhome-ok mögött sétáltunk.

- Szerinted? Azon csodálkozom, hogy egyenesen tudok menni, úgy remegnek a térdeim. A gyomrom olyan görcsben van, mint amilyen valaha a gordiuszi csomó lehetett. De nyugodt vagyok, és relaxált.

- Aha, tényleg, relaxált –nevetett. – Hozzád képest Buddha idegbeteg volt, nem?

- Nézzenek oda –szólalt meg valaki a hátunk mögött angolul -, Linda, téged is látni?

Hátrafordultunk, és ledöbbentem. Adrian Newey állt előttem, teljes életnagyságban.

- Adrian, szia! –köszöntötte Linda a tervezőzsenit. – Nem láttad Christiant? Be szeretném neki mutatni őt. Ja, ő itt Norina, remélhetőleg jövendőbeli munkatárs, Norina, ő pedig Adrian, az agy.

Kezet nyújtottunk egymásnak, és a szokásos „örülök a találkozásnak – részemről a szerencse” mondatok után Linda vázolta a tervét.

- Nem láttam Christiant, bocsi. Amúgy, amikor legutóbb ennyire kutattad őt, akkor is egy hasonlóan csinos hölgy volt melletted –ennél a résznél rákvörös lettem-, aki a lánya volt. Szóval nem hiszem, hogy annyira csípi ezeket a spontán találkozásokat veled –nevetett.

- Ez most munka, te hatökör. Az alattvalóid kettyintgetik az én alattvalóimat, akik valamin mindig berágják magukat, és ahelyett, hogy a sarkukra állnak, inkább felmondanak, a legnagyobb örömömre. Ott megy Christian! –szakította meg a gondolatmenetét Linda, majd kiabálni kezdte Christian nevét.

A nevezett hátrafordult, meglátta a látszólag latin-amerikai szépséget mellettem, sóhajtott egyet, aztán csak annyit mondott:

- Erre most igazán nem érek rá Linda, úgyhogy a hétvégére szabad kezet adok. Persze ésszerű keretek között használd ezt, és ne úgy, hogy kirúgod a mérnöki karom felét, ha kérhetlek - mondta oda csak a nagyfőnök, elhaladva mellettünk.

- Nem rúgom ki őket, csak kasztrálom –tette hozzá csak úgy magának, mire felnevettem. – Te meg ne kacagj, mert szétrúgom a hátsódat.

- Oké főnökasszony, oké. Egyébként azzal, hogy szabadkezet kaptál, megnyertem az állást?

Linda bólintott egyet, mire én a nyakába ugrottam, köszönésképpen.

- Na, gyerünk be a home-ba, én megírom a papírokat, te addig iszol egy kávét, plusz túrsz magadnak csapatpólót, csapatpulcsit, meg dzsekit. Az alsó részt nem szabályozzuk, bár, ha elfogadsz egy javaslatot, akkor nem farmersortban szaladgálsz ennyi pasi közt. A lábbelire nincs írott szabály, de ha nincs nagy hajtás, akkor azért elvárjuk a magas sarkút. Munkaidő kötetlen, mindig beosztás alapján dolgozunk. A versenyhétvégéken kedd 6 órakor van az első csapat beosztott, és vasárnap, a futam leintése után 2,5 órával zárja le a melót az utolsó csapat. A Red Bull állja a szállodai költségeidet, itt is kajálhatsz ingyen, meg persze az utazás költségeit is. A bérezést pedig majd beleírom a szerződésedbe, mert fejből nem tudom. Megfelel? Mindent elmondtam? –kérdezte.

- Aha, azt hiszem. Egy kérdésem azért lenne. Mikor veszel levegőt?

-Te kis humorzsák, haha.

Amíg a kis monológját ledarálta, megtettünk lifttel két emeletet, és egy olyan ajtó előtt álltunk meg, amire „Melinda Zalai” név volt kiírva, alá pedig az, hogy „Hostess boss”. Ez utóbbi ráébresztett arra, hogy fogalmam nincs, mit is fogok csinálni.

- Nem nagy cucc Norina. Tulajdonképpen a hosztesz csak egy megnevezés, mert valamilyen módon le kell azért vezetnünk a törvénybe. Amúgy én inkább lótifutinak mondanám azt, amit csinálni fogsz. Néha az étterem részlegen leszel, máskor a mérnökök mellé beosztva, meg ilyesmi. Megfelel?

- Persze! –vágtam rá rögtön. 

Elnézést, múlt héten elfelejtettem kitenni. :)