Boulevard of broken dreams - 17. fejezet

Ezzel pótolom a vasárnapi részt, így viszont be van tartva a tervezett részpakolás ;)
Illetőleg szeretném különösképpen Füligszájnak címezni :)



- Schumi nézd, itt a kártyája… -Ja anyukám, ott van, de örülnék neki, ha a seggem tapizása helyett elárulhatnád, hogy miképp kerültem ide, mi történt, hol vagyok, egyáltalán ki vagy te…
- Nico, én tudom, hogy ki ez a lány, nem kell átkutatnod...
- És megosztod velem, vagy még tapogassam őt egy darabig, hogy rájöjjek… -Schumi barát, kérlek, mondd meg neki!
- Chelsea a neve. Párszor összefutottam vele. Nem úgy, te hülye! –Én most ebből miért nem értek egy szót sem?!?! –Kiskorú volt, és az apja felugrasztotta volna a golyóim mandulának, plusz akkor már meg volt Corrie. Tudod Nico, akkoriban még menő volt hűségesnek lenni. –Legalább már a nevét tudom. Nico…
- Höh. Ez enyhe célzás volt felém?
- Annak veszed, aminek akarod. De valamivel magához kellene téríteni, nem Rosberg? –És Rosberg is. Tehát Nico Rosberg. Szép neve van…
- Talán nem tetszik, hogy megfeküdt?
- Nico, kezeltesd magad!
- Egyszer kidobtak egy elmegyógyintézetből, mert a többi beteg depressziós lett tőlem, azonban ez lényegtelen. De el kell ismerned, hogy szép lány. –Itt lett elegem Nicoból.
- És mi van akkor, ha szép vagyok? –Kapcsolódtam be a beszélgetésbe. –Neked semmi közöd hozzá. Egyébként is, az iróniád kifejtését gyakorolnod kell, ugyanis nem éreztem a hangodban.
- Talán mert nem iróniából mondtam, Einsteinkém? –És még vissza is beszél, pedig csak 25 körül lehet…
- És ezt el is kellene hinnem? Hiszen az igazolványképemmel dobják fel az unalmasabb horrorfilmeket. Sőt, néhanapján az óvónők is azzal ijesztgetik a gyerekeket, hogy ilyen fejük lesz, mint nekem van… -Nico és Michael egymás vállát fogva röhögtek, amit csak most vettem észre, mivel eddig a padlót fixíroztam. –Most mi van? –kérdeztem sértődve.
- Schumi, és nekem mondtad, hogy kezeltessem magam. Ez a nő oda-vissza ver...
- Csak szeretnéd hogy verjen, ifjú német barátom.
- Jézusom! –sóhajtottam fel teátrálisan- Hova keveredett szegény kicsi fejem?
- Jó kedélyű embere közé. Amúgy Nico Rosberg vagyok, örvendek.
- Tudod Nico, a Mikulás is azért vigyorog folyton-folyvást, mert tudja, hogy merre laknak a rossz kislányok. Amúgy Chelsea Pfeiffer-Spielberg, és szintúgy.
- Jézusom. Van valami közöd Michelle Pfeifferhez vagy Steven Spielberghez? –Most ez kajakra elengedte a füle mellett a megjegyzésem? Tipikus pasi, egyszerre csak egy dologra tud figyelni.
- Nem tudom, hogy a szülő-gyerek kapcsolat nálad minek minősül…
- A szüleid? –Szakított félbe Nico ismét, tátott szájjal.
- Nem, csak úgy hülyeségből mondtam. Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem érnél haza. [(by Vavyan Fable)]
- Így sem gyakran vagyok otthon…
- Nicoo! –Sóhajtottunk egyszerre Michaellel.
- Jól van na, csak valahogy reagálni akartam Chelsea megjegyzésére.
- Ne, könyörgöm, még egyszer ki ne ejtsd a teljes keresztnevem. Bármilyen formáját elviselem, csak ezt ne. Amúgy… -a szemem a faliórára tévedt- Istenem! Nekem már negyed órája a becsekkolási folyamatokat kellene véghezvinnem. Valamelyikőtök ki tudna engem szállítani a reptérre villámgyorsan?
- Egy hétszeres világbajnok megfelel? –Kérdezte az egyszer már visszavonult német.
- Határozott igen a válaszom, amennyiben autósportban ért fel a csúcsra.
- Hát akkor Nico, kiviszem a hölgyet. Van valami cuccod valahol kislány? Csak mert amikor a karjaim közé rogytál, akkor nem volt mögötted semmi cucc… -Tehát elájultam, remek. Valószínűleg ide vonszolt be. Még jobb. Valami, ami felülmúlja ezeket??
- Nem kislány, már jó néhány éve nem az. Amúgy egy napos túra volt, ezért csak ez a táska van nálam…
- Oké, akkor már repülünk is. Vagyis még nem, de igyekszem olyan sebességgel menni. – Majd Schumi megfogta bőrkabátját, és már húzott is ki az ajtón.
- Még találkozunk Nico! –Hagytam rá az információt (na ezzel kezdjél valamit haver), és két puszi után követtem a világbajnoki gyorsasággal sétáló őrangyalom.