Sziasztok :)
Elhatároztam, hogy kedden, csütörtökön és vasárnap fogom felrakni a részt. Azonban ez már a jövő héten borulni fog, mivel unokanővéremnél leszek "a nagy Pesten", és terveim szerint szerda estefele jövök haza :)
Egyébként én is kíváncsian várom, hogy miképp fogom betartani a részpakolgatást...
- Chelsy, talán majd máskor elmeséljük neked a sztorit. Most mennünk kell Adrianhoz. –Majd Sebastian jelentőségteljesen a két másik férfiú felé fordult, és elindult az ajtó felé.
- Ja lányok, most lelépünk. –Erősítette meg a legifjabbat a legidősebb, azaz Seb Christ.
- Persze fiúk, tuti halál ciki sztori, azért menekültök –kontráztam-. De nem felejtek, azt megígérem.
Még kaptam egy mindenre választ adó tekintetet Kimtól: igazam volt. Majd csukódott az ajtó, és Alexával ketten maradtunk az irodában. Ő még hozzátette:
- Előtte pisilj, mert közben nem tudsz majd kimenni, és eléggé gyötörni fog az inger…
Jó kedvvel indultunk ki az irodából, ahol rájöttünk, hogy szét kell válnunk. Ugyanis nekem a reptér fele kellett vennem az irányt (Jézusom, már fél 5 van!), neki pedig…
- Hova mész most, Alexa? –Kérdeztem meg, mivel rájöttem, hogy nem tudom. Jó, nem?
- Megkeresem Horner papiékat. Most lebuknak, hogy nem is Adriannál vannak, hanem a pincércsajokat méregetik hátulról.
- Hmm. Munkaidőben? Ez tetszik. Egyre inkább ínyemre való ez a meló. És még bele sem gondoltam, hogy a csapat 95 százaléka pasi. Hűha!
- Bizony ám. Maga a földi paradicsom, csak a liftekkel nem ápolok szoros barátságot. Általában akkor romlanak el, amikor 10 centisben vagyok, a negyedik emeleten... De most kihasználom, hogy velem vagy. –És már húzott is maga után.
Szerintem az ajkam folyamatosan az O betűt formálta utunk során.
Három jellemzőt tudnék a főhadiszállásra mondani, pedig csak az egyik folyosóját láttam: világos, tágas, és otthonias. Mindenhol a piros, a kék, a narancs, a fekete és a fehér dominált, rengeteg üveggel kiegészülve. A növényeknek köszönhetően üde, friss illat áradt szét a folyosón; élmény volt végigsétálni. Még az sem zavart, hogy előzetesen lehetetlenül hosszúnak tűnt a liftig vezető út.
- Jópofa kis folyosó, nem? –Kérdezte Alex féloldalas mosolyra húzva a száját, majd megnyomta az első emelet gombját.
- Alexa…
- Igen?
- Úgy látom, nem csak engem varázsolt el a folyosó.
- Ezt hogy érted Chels?
- Alex szívem. Nézz rá a vezérlőpultra, vagy mi a fenének nevezik ez a módosabbak…
- Jé, ez az első emeletre visz minket. De én a földszintre akarok menni… -Egy ötévest meghazudtoló hangnemben közölte velem mindezt.
- Úgy, ahogy én is.
- Akkor nem kellene valamit csinálnunk?
- Nem Alex, neked semmit nem kell csinálnod, majd én csinálom. Húh, ezt most ne értsd félre. Csak arra akartam kilyukadni, hogy majd ÉN –erősen hangsúlyozva a névmást- megnyomom a földszint gombját, rendben van így?
- Ja. De leragadtam ott, hogy mit is kellene félreértenem?
- Hagyjuk Alex. Te reménytelenebb vagy, mint én…
- Pedig az már tényleg nem piskóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése