Boulevard of broken dreams - 14. fejezet

Hát, újra itt boldogítok mindenkit :D
Vmit ki kell találnom, mert borzasztóan rendszertelenül rakom fel a részeket :D
Azonban félek, hogy nem leszek készen a következővel az időpontra. És sajnos kezdenek elfogyni az előre megírt fejezetek is... :( :(
Mindegy, majd megálmodom :)
Addig is itt az új, üdv. újra a jelenben :D


- Chelsy, megérkeztünk! –Szakított ki Alexa az emlékképek sokaságából.
- Hümm. Szokás mondani, hogy jó társaságban csak úgy repül az idő. –Mosolyogtam rá.
- Valóban. Nekem is két pillanatnak tűnt a séta, pedig az órám szerint 8 percet gyalogoltunk. Ideje újat beszerezni, azt hiszem. –Viszonozta mosolyom. – De izé. Szerinted kopogjunk, vagy simán törjünk be, vagy mégis mit tegyünk? Teljesen tanácstalan vagyok. –Megerősítésképp megvakarta a feje búbját.
- Alexa figyelj! Ha valaki beronthat kopogás nélkül az ajtaján, az a felesége. Vagyis az idegességtől félőrült neje. –„Gyengén” továbbítottam neki a gondolataimat, hogy miként képzeltem őt el.
- Értem Chelsy, hogy mire akarsz célozni, azt hiszem. Rosszabb vagy, mint én. Ez nem piskóta.
Majd párat hátralépett, hogy kellő lendülettel jusson túl az ajtó által létesített akadálynak. Szinte keretestül tépte ki a helyéről a nyílászárót, cipőjének sarka (te jó ég, az egy Jimmy Choo szandál a lábán) elmebeteg módon kopogott először a csempe-féleségen, majd a –minden bizonnyal egy kisebb vagyonnal felérő- parkettán is.
Abbamaradt a kopogás, egy puffanást hallottam. Talán ez volt a két bőr; az emberi és az állati érintkezése. Bár Alex néha állatként viselkedik, szóval mondhatom úgy is, hogy a két állat bőrének érintkezése. Csak az egyik lélegzik, a másik fotelra van kifeszítve. Hiába, az ember mindenek felett áll. Még szerencse.
Tudtam: eljött az idő.
Jóval határozatlanabban közelítettem meg az ajtót, és igyekeztem felvenni a tökéletes pókerarcot. Ezen helyet kapott a fájdalom, a sértettség, az undor, a félelem, az utálat, és ráadásként még több fájdalom. Miután tökéletesnek éreztem magam, sarkam felemelve –hogy ne koppanjon a padlón- hátráltam pár lépést, majd elindultam az iroda fele, jóval visszafogottabb talpcsapkodással, mint színésznő barátnőm. Sea, a küszöbre figyelj! A küszöbre figyelj! Lépd át a küszöböt! Gyerünk, még egy lépés! Most lépd át! Átléptem!
Általános döbbenet fogadott. Mindenki csak hápogott, majd az arcom vizslatta. Amíg Sebi és Christian egy azon momentumban Alexa felé fordította fejét –tökéletesen játszotta a szerepét, ne felejtsem el megdicsérni-, addig Kimi a szemeivel végigmért. Méregesd a farkad, ne engem, te barom. Majd amikor észrevette, hogy látom, mit tesz, akkor zavartan –két társához hasonlóan- Alexára kapta a fejét.
Próbáltam minél többet elkapni a reakciókból, azonban Chris –miután mindent alaposan felmért- megakadályozta a tervem, és elkezdte a kérdőre vonási procedúrát.
- Elárulnád Alexandra Kapp Horner, hogy mi a francot csináltál ezzel a lánnyal? –Kezdte dühtől fortyogó fejjel. –Teljesen elment az a maradék józan eszed is? Nem tanultad még meg, hogy a tettek előtt kérdezni is szokás? Ráadásul le merem fogadni, hogy csak a „csókot” –a levegőben mutatta a macskakörmöt- láttad, semmi előzményét. Arra is a nyakam teszem, hogy a mai naptól kezdve az egész épületben tudja mindenki, hogy ki az az Alex Kapp Horner. Remélem mindenki szeme láttára tépted meg, és ezzel még mélyebbre süllyedtél.
Úgy tűnt, hogy Chris befejezte a mondandóját, így sikerült levennem a férfiről a szemem, és Alex reakcióját követtem figyelemmel. Nevetőráncai már alig bírták magukat simán tartani, az enyémeket viszont még visszafogta a kétkilónyi vakolat, amit előzetesen rápakoltunk alapozó és társai néven.

Chris küldött még pár gyilkos tekintetet Alexandra felé, majd tett pár lépést felém. Kezét végighúzta az alaposan kipirosított területen. Kétkedve megismételte újra és újra, én pedig tudtam: rájött. Szerencsére kapcsolt Alex is, és gyorsan magához vette az irányítást.
- Chris, ezt a kiselőadást fel kellett volna venni, komolyan mondom. – Csukladozott a nevetéstől, mire férjétől pár megvető pillantást kapott.- Szerinted komolyan képes lettem volna megtépni az alkalmazottad egy műcsók miatt? –A műcsók után Kimi és Sebastian együttes erővel felszisszent.
- Szóval te végig tudtad, hogy műcsók volt?
- Színésznő vagyok, édesem. –Horkant fel Alex jogosan.
- De akkor meg sem tépted Chelst, és jól láttam, hogy csak smink van rajta? –Most megkönnyebbült, vagy a tréfán húzta mosolyra a száját?
- Még a végén kiderül, hogy nem is ejtettek annyira a fejedre Chris. –Alexa megjegyzésén még a két fiú, Seb és Kimi is bazsalygott. Majd utóbbi szólalt meg.
- Ha van élet a Holdon, akkor tuti, hogy a Földet használják elmegyógyintézetnek. Legalábbis a női egyedeket ide küldik.
- Kimii. –Kezdett bele a védőbeszédbe Alex mézesmázos hangon. – Ti, magatokat pasiknak nevező egyedek sem vagytok különbek, hidd el nekem. Amikor elhitettétek velem, hogy vámpírok vagytok, arra már nem is emlékszel?
- Vámpíírooook?!?!?!?! –Fulladoztam a nevetéstől.- Elregélitek nekem srácok?
- Háát, az úgy volt...