Színfalak mögött - XIV.

Ezt a részt azért, mert megígértem... :))

***

Csak álltam a zuhany alatt, és engedtem magamra a forró vizet. Élveztem, ahogy először összehúzódik, majd ellazul az összes izmom. A görcsökkel együtt a gondolataim is eltávoztak; a véren kívül semmi nem közlekedett a fejemben.

Igazából úgy éreztem, hogy öt percet töltöttem a fürdőszobában. Az óra azonban 11-et mutatott, így kisebb fejszámolást követően megállapítottam, hogy az öt perc valójában ötvenöt volt. Fáradtságot is diagnosztizáltam magamnál, így gyorsan átvettem a pizsamámat, ami valójában Mark pólója volt, és a mai alsóneműm, amit –lehetőségeimhez mérten- átmostam, és hajszárítóval megszárítottam.

Amikor arra került a sor, hogy megágyazzak magamnak, gondolkozóba estem. Markkal ugyan sokat hadakoztunk alvási helyünk miatt, dűlőre nem jutottunk. Így viszont, hogy a szobában teljesen egyedül tartózkodtam, a döntés jogát magamhoz vettem; kihúztam egy kicsit a kanapét, és a felhozatott ágyneműt arra pakoltam le. Kicsit megigazgattam, beállítottam az ébresztőmet (délelőtt 11-re, hiszen csak „délutános” vagyok), lekapcsoltam a lámpát, majd nyakamig felhúztam a takarót.

Már csak pár hajszál választott el attól, hogy teljesen álomvilágba kerüljek, amikor megcsörrent a telefonom. Miután szemem hozzászokott egy picit a fényhez, megláttam anya kancsal szemeit a készüléken. Már csak ő hiányzik a boldogsághoz – sóhajtottam magamban, majd felvettem.

- Szép dolog, hogy leléptetek Dáviddal. Örülök neki, de tényleg, remélem jól érzitek magatokat. Azt viszont nem akarom elhinni, hogy nem volt egy mocsok másodperced arra, hogy az anyádat visszahívd Norina! Rossz anyád voltam? Ha igen, mondd meg, hogy hagyjalak békén. Akkor legalább nem aggódom szét továbbra is az agyamat.

- Anyu, nyugi, kérlek! Először is szia! Másodszor: fáradt vagyok, hisztis vagyok, minden bajom van. Jól vagyok, remélem Dávid is, de most aludni szeretnék. Holnap délelőtt felhívlak, beszélünk, tisztáznunk kell egyet s mást, de most nem vagyok beszédképes.

- Oké Nori, de akkor hívj! Ha nem, akkor utánad megyek, és ennek beláthatatlan következményei lesznek! Na mindegy, aludj jól drágám! Csörögj holnap!

- Jó éjt, anyu. Hívlak, megígérem.

És ezzel vonalat bontottam. A telefont lecsúsztattam a kávézóasztalra, ami a kanapé mellett volt, aztán felhúztam a lábaimat a mellemhez, és az orrom közepéig takaróba burkolóztam. Pár másodpercig vacogtam, utána azonban átjárt a kellemes melegség, aminek köszönhetően gyorsan álomba merültem.

Egy nagy csörrenés, majd velős német káromkodás ébresztett fel. Nem nagyon akaródzott foglalkozni vele, így átfordultam a másik oldalamra, és megpróbáltam ismét országot váltani. Nem sikerült, hála Marknak, aki egyre csak a nevemet szajkózta, és még a lámpát is felkapcsolta.

- Aludni szeretnék – húztam össze a testemet még jobban, és a szemeimet is valósággal összepréseltem.

- Nem bánom, tiéd lehet az egész lakosztály, ha elállítod a vérzésemet.

Felkeltette az érdeklődésemet, így kinyitottam a szememet. Mire megbarátkoztam a fénnyel, kegyetlen vérszag csapta meg az orromat. Mark felé fordultam, és egy nagyon vérző jobb kézzel találtam szemben magamat…

- Mi az istent csináltál? – kérdeztem rögtön, miközben lerántottam magamról a takarót, és felpattantam, valami egészségügyi ládikó után kutatva.  A vérző közben bal kezével elszorította a jobbat.

- Bejöttem, hallottam, hogy halkan szuszogsz, gondoltam alszol. Nem akartalak felkelteni, úgyhogy a sötétben botladoztam. Azt gondoltam, hogy van annyi eszed, és az ágyat választod, nem ezt a hülye kanapét, úgyhogy ezt vettem irányba. A tapogatózásban levertem egy vázát, vagy valami törékeny dolgot, ez volt a csörrenés. Majd, próbáltam tovább haladni, de utamba került egy bőrönd, amin átestem, és tökéletesen telibe találtam a vázát a jobb kezemmel. Az üvegdarabok pedig belevésődtek a tenyerembe… De megérdemeltem.

- Ezt nem vitatom – mondtam, miután kinevettem magamat.

Találtam egy egészségügyi csomagot, amiben volt fertőtlenítő, géz, injekciós tű, kismillió gyógyszer és miegymás. Odavittem magammal Markhoz, majd leültem a férfi mellé. Vettem két mély levegőt, a feladatra összpontosítottam, és arra, hogy ne essek össze a vérszagtól…