Most egy picit ugrálni fogunk a jelen és a múlt között, mivel félek, hogy Chelsy múltjából már kezd elegetek lenni... :)
Jelen
2010. június 16., szerda délelőtt (általában kora hajnalnak nevezném, de kivételesen nagyon korán keltem) 10 óra, Montreal.
A körmeimről pattogtattam le a körömlakkot, mialatt a fülemben Bon Jovi ’Have a nice day’ száma bömbölt, az mp4 lejátszóm segítségével. Már teljesen belemerültem, és tudtam kontrollálni a szám mozgását, hogy még véletlenül se kezdjek el dalolni itt, mindenki füle hallatára.
Pont a refrénnél jártam, amikor valaki óvatosan megkocogtatta a vállam. Kelletlenül kihúztam a fülest a fülemből, majd a zavarómra pillantottam, persze igen komótosan, mivel a több órás repülőutón egy szemhunyásnyit nem aludtam, pedig az időeltolódás miatt nem lett volna rossz.
-Elnézést kisasszony! Ha jól gondolom… -Kezdett bele az „idegen” a mondandójába.- Hűűűűűha…
Pár pillanatnyi lélegzetvételi szünet után szemmel háromszor is végigtapogatott, majd hangját megtalálva folytatta.
-Szóval, ha jól gondolom Chelsea Pfeiffer-Spielberghez van szerencsém -banyek, ez megtanulta a nevem!!-. Christian Horner vagyok. Mivel én vagyok az idősebb, kérem tegeződjünk. Szóval Christian vagyok, örvendek.
-Chelsy, szintúgy.
-Jöjjön, vagyis gyere velem Chelsy! –Majd értetlen arckifejezésem láttán hozzátette, hogy az irodába megyünk, és egyeztetés céljából.
-WoOoW! Nem pici iroda, azt meg kell hagyni. –Talán még a szám is eltátottam, amikor megérkeztünk.
-Ha valakinek nagy iroda jár, az a csapatfőnök, nemde Chelsy? –Majd küldött felém egy bátorító mosolyt; jelezve, hogy nem harap.
-Ezzel csak egyet tudok érteni. –Visszamosolyogtam, majd elégedetten nyugtáztam magamban, hogy értelmes dolgok hagyták el a szám.
-Szóval, örülök, hogy elfogadtad az étteremvezetői állást, vagy minek is nevezzem. A korábbi beszélgetéseinkből kitűnt, hogy talpraesett, vagány szájú nő vagy, úgyhogy egy percig sem féltelek. Ha valamiben tudok segíteni, akkor csak szólj kérlek, bármikor állok rendelkezésedre. Na jó, majdnem bármikor. –Majd mosolygott. Nem is áll rosszul neki. Majd várt egy picit, látta rajtam, hogy feldolgoztam az információt, aztán folytatta. –Két pillanat Chelsy, csak behívom Dant, hogy vezessen körbe az éttermünkön, és mutasson be a személyzetnek. Megsúgom, hogy garantált sikered van, mivel 85%-uk férfi, és nem vak. -Azt hiszem, hogy nem egyszerű szinten vörösödtem el. –Nehogy már zavarban legyél! Majd amikor lehajolsz valamiért, és a fél csapat a hátsód stíröli, akkor vörösödj. Szerinted véletlen, hogy az én feleségem nem jár ki futamokra?
-Christian, én szeretem, ha valaki szembesít az igazsággal, és felkészít a nehézségekre. Úgyhogy lenne mindjárt egy kérdésem. Szabad?
-Persze, de nem ígérem, hogy meg is tudom válaszolni.
-Azt hiszem, hogy erre csak te tudod a választ. -Bekapja a csalit, vagy nem kapja be?
-Chelsy, én nem akarok a férjed lenni. -Bekapta.
-Mert? –Tettem fel kitűnő színésznői komolysággal, és kellő csalódottsággal a kérdést.
-Jézusom, te komolyan ezt akartad kérdezni? –Mire csak a földet fixíroztam.- Figyelj, az tagadhatatlan, hogy igen szemrevaló vagy, látszólag csendes is, amit egyébként nem hiszek el. Törődsz magaddal, van stílusod, meg minden egyéb, hasznos pozitív tulajdonság. De van pár bökkenő. Az első a korkülönbség. A második egy paraszthajszállal nagyobb, a feleségem. Én imádom őt, rajongok érte. És soha nem terveztem, hogy elhagyjam őt, még egy ilyen dekoratív nőért cserébe sem. Te túl jó lennél nekem Chelsy, ezt a levelezésünk, és a mai beszélgetésünk után megállapíthatom.
Nem bírtam tovább, kibukott belőlem a nevetés. Szegény Christian nem tudta, hogy mi a fene bajom lett. Láttam rajta, hogy magyarázatot követel.
-Christian, én csak azt akartam kérdezni, hogy szólíthatlak-e Chrisnek? És hogy lehetnénk-e BARÁTOK, ismétlem, BARÁTOK?
Olyan megkönnyebbülés járta át az arcát a szólásom pár pillanata alatt, mintha minimum nem ítélnék őt el embergyilkosságért. Majd belement a játékba.
-Ezennel ünnepélyesen igent mondok, minden kérdésedre. Megvannak benned azok a tulajdonságok, amik egy nőbe kellenek; szépség, cserfesség, komolytalanság, és humor.
-Ilyenkor szokás megcsókolni a menyasszonyt, nem Christian? –Szólalt meg valaki, az iroda ajtajában állva…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése