A fejezet előtt kaptok két infót. :D
1. Vmiért nem akarja közzétenni a díjról írt bejegyzésem, a "Bejegyzések szerkesztése" menüpontnál pedig azt írja ki mellette, hogy ütemezett. Pont, mint az idegrendszerem...
2. Már kiderült, hogy folytatom. Továbbra is 0 önbizalommal, de megoldom :D
-Állj! Chelsy, te honnan ismered Alexet? –Kérdezte Christian, miután leesett neki, hogy tudom a szobába toppanó nő nevét.
Hápogtam csak, amikor Alex magához vette az irányítást: karon fogott, és kivezetett a folyosóra.
-Basszus Chelsy, te mi a halált keresel itt? -Kezdte a számonkérést Alexa.
-Halált ugyan nem, de a pénzben reménykedem.
-Chelsy, díjazom a humorod, tudod…
-Alexa, rám számíthatsz, hisz ismersz. –Vágtam a szavába.
Pár másodpercig szünetelt a beszélgetés, mivel pár szerelő-félétől üdvözlési ajándékként csúnya szemeket kaptunk. Különösképpen nem hatott meg, és ahogy Alexára néztem, róla is ez árulkodott.
-Na, szólok Hornernek, hogy ezentúl a srácoknak ebédszünet helyett illemtan legyen. –Közölte velem a srácokról alkotott képét. Mondjuk én nem csak ebédszünet helyett tartanék nekik... Bár az utolsó pasi hátulról nem is rossz! Hmm.... –Amúgy valamiért kihívtalak. Ja, igen. A csók. Mesteri színésznő lennél.
-Óh -még jó, hogy annyira nem merültem bele a hátsó-tanulmányozásba, mert égés lenne most-, ezt egy színésznőtől hallani jobb, mintha magát az Oscart venném át. Amúgy nem kell komolyan venni, csak … -Itt elmeséltem, vagyis elidétlenkedtem neki a történetet.
Alexa egyébként a tengerentúlon színészkedik, de inkább (vagy már) csak hobbiszinten. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor komolyabban vette az egész „meghódítom Hollywood” kezdetű dolgot, akkor olyan sorozatokban kapott szerepet, mint a Vészhelyzet, a Jóbarátok, a JAG. Két lánya van, velük és férjével Los Angelesben élnek. 1995 óta házas, kiegyensúlyozott kapcsolatban él eddigi élete párjával.
Én úgy 1988 óta ismerem Alexát, sokáig úgy volt, hogy apu filmjében, az Örökkében fog szerepelni, azonban az utolsó pillanatban Holly Hunter jött, látott, és győzött. Szó szerint. Holly már jóval tapasztaltabb volt akkoriban, így berobogott apuhoz, közölte terveit, apu pedig –a miniszoknyától elvarázsolódva- boldogan (vagy inkább kábultan) rábólintott az ajánlatra. Engem viszont már nem tudott elszakítani Alexától. Pár utcával lejjebb vett házat a férjével, mint anyu.
Szinte ő vezetett be a partyéletbe -bár ezt nem szoktam hangoztatni, mert előbb-utóbb anyu fülébe jutna, és az nem jelent egyikünknek sem jót.. Ezért amíg élek hálás leszek neki.
Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy Horner a második vezetékneve. Chris viszont nem tudja, hogy ismerem a nejét…
-Vissza kéne mennünk Chelsea. -Szólalt meg Alex, miután kellőképpen feldolgozta a hallottakat.
-Nem rossz ötlet - kezeinket összekulcsolva indultunk el a folyosón-. Sőt! Egy színésznőtől egész jó. -Bugyután rávigyorogtam. Szerencsére érti a poént.- Még a végén azt hiszik, hogy a fejem a mosdókagylóba gyűrted a csókért. Vagy molesztálsz, esetleg a gorilláiddal zúzatsz péppé. Az is eszembe…
-Mennyi elméletet tudsz gyártani 2 másodperc alatt te dinka? –Kérdezte Alex, miközben barátian beleboxolt a vállamba.
Én megálltam, és úgy mondtam:
-Hmm, még sosem számoltam. –Aztán utánaeredtem.
Pár saroknyira Chris irodájától eszembe jutott egy remek ötlet...
(lövésem sincs, miért így néz ki... ez ma egy őrült nap...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése