Nem értem miért rakom fel, de felteszem. Ismét egy gyengénél is gyengébb rész, de remélem majd hozzászoktok a színvonalhoz... :D
-És mit szólnál hozzá, ha most megcsókolnám? –tette fel kacéran Chris a kérdést.
Meggyőződésem, hogy sem a nekem háttal álló –hangjából ítélve- férfi, sem Christian nem gondolta komolyan ezt a közjátékot, és félreértés ne essék, én sem, de mindent vagy semmit alapon kockáztattam. Most, vagy soha Chelsy. Léptem egyet Chris felé, a füléhez hajoltam, majd amikor a hajam az arcom elé hullott –pont eltakarva a szám-, akkor belesuttogtam Chris fülébe, hogy színészkedjünk egy kicsit, és tegyünk úgy, mintha csókolóznánk. Persze ő majdnem elmosolyogta magát, amikor cselekedtem. Nem szabad lebuknunk, cseszd meg Chris!
És megtettük. Oldalra döntött úgy, hogy a hajam pont takart mindent (mivel a háttal álló egyén csak a lombom látta), miközben ő is, és én is egy-egy puszit adtunk egymásnak. Közben persze ő is cuppogott, meg én is. A nevetésem alig bírtam magamban tartani, ezért gyorsan elváltam „ajkaitól”. Még szerencse, hogy nem rúzsozom magam. Chris vámpír sebességgel elfordult mindenki elől, de én pont olyan szögben álltam, hogy láttam a sötétített ablaküvegen, miként a nevetőráncai felfele húzódnak, és a kisujját rágja, nehogy hangos kacagásban törjön ki.
Pár másodperc után rendezte vonásait, majd higgadtan fordult felém, illetve a mögöttem álló idegen felé.
-Woaow, Christian, ezt nem néztem volna ki belőled. –Hallottam meg ismét egy férfi hangot, pár évvel fiatalabbat, mint az első volt. Ajtónyitódás és csukódás nélkül hogy jött be? Áhh. Biztos az Anonym I. nyitva hagyta az ajtót. –És micsoda nő! A feleséged tudja? –Kacérkodott tovább.
-Sebastian, ezt azonnal fejezd be! –Ripakodott rá Chris. –Semmi közöd a magánéletemhez, úgy gondolom. Ahogy nekem sem a tiédhez. Igaz? –Fordult az idősebb figura felé, aki nem Sebastian. Vagyis lehet, hogy Sebastian, csak nem az a Sebastian. Értitek, na.
-Oké. Ezektől a szemektől mindig félni fogok. -Válaszolt a tutira Sebastian Sebastian.
Majd pár másodpercnyi csend után Chis észbe kapott, és megkezdte a bemutatási procedúrát.
-Srácok, Ő itt Chelsea Pfeiff…
-Csak Chelsea. A vezetéknevem úgysem fogják megjegyezni. –Szakítottam félbe főnököm, mert szeretném elkerülni azt, hogy az alapján ítéljenek meg.
-Chelsea, mint a csapat? Nem is tudtam, hogy létezik ilyen név.
-Mert tudatlan vagy Sebi.
-Kimi, nem lehet mindenki olyan, hogy az alkohol adja neki a tudást. És kétmillió-háromszázezerhuszonötször elmondtam már, hogy nem Sebi!!! Amúgy Chelsea, Sebastian Vettel vagyok, a Red Bull Racing hivatalos pilótája. –Ekkor büszkén kihúzta magát, megjegyzem: teljesen jogosan.
-Egy ilyen bemutatkozásra muszáj válaszolnom. –S elengedtem egy halvány mosolyt.- Szóval Chelsea Pfeiffer-Spielber vagyok, Chel, Chelsy, Sea, ezek közül lehet választani.
Aztán kezet ráztunk. Magabiztos, erős, férfias kézfogása volt, amiből azt vontam le, hogy vele valószínűleg jól ki fogok jönni, ugyanis az összes haverom, barátom ilyen típusú. Nem úgy azzal az alakkal, aki az ajtófélfát támasztotta majdnem azóta, amióta ránéztem.
-Kimi, kérlek te is mutatkozz be a hölgynek! –Szólalt meg erélyesen Chris.
-Ez az Kimi, ne add önmagad, ha lehet. –Kontrázott rá Seb is.
-Tehát a neved Kimi. –Hmm, milyen roppant okosan megállapítottam.
-Ja. –Bazdmeg, ennyi? Át kell fogalmaznom a bunkóságról alkotott véleményem. Ezentúl bunkó = Kimi. Gyorsan leírta magát előttem.
-Kimi, két pillanat alatt kiraklak innen, mint macskát szokás… -hatásszünet-, ha nem fejezed be ezt a hülye stílust. Értve vagyok, vagy értve vagyok?
-Persze Chris. Kimi Räikkönen vagyok. Megfelel?
-Kimi, ugye az előbb rosszul láttam, hogy bunkóztál? Erre neveltelek, te lökött? És Chris, beszámolnál nekem arról, hogy mi volt az a csók?
A hang roppant ismerősen csengett. Meg kellett fordulnom ahhoz, hogy meggyőződjem; tényleg ő az-e. És ő volt.
-Alex?!?! –Szólaltunk fel egyszerre Chrissel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése